Keresztutak

Az India könnycseppjének nevezett Srí Lanka (régebben Ceylon), illetve a környező térség lakossága – a természeti katasztrófa következtében – napjainkban valóban szenved és könnyezik. Fekete Dánielt, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet helyszínen tartózkodó munkatársát telefonon kérdeztük a ceyloni helyzetről.

– Mi az, ami a legmegrázóbb élményt jelentette az Ön számára?

– Közvetlenül a katasztrófa után, múlt év december 28-án keltünk útra, és másnap hajnalban érkeztünk meg a fővárosba, Colombóba. Itt nem olyan súlyos a helyzet, de megdöbbentő volt látni a pusztítás okozta károkat, amint elindultunk dél felé, hogy szétosszuk a segélyszállítmányt az emberek között. A természeti katasztrófát a brit uralom idején épült házak úgy-ahogy átvészelték; a többi lakó- és középületet a földdel tette egyenlővé a rombolás. A tenger kisodorta a hajókat a partra. Az út szélén mindenütt segítséget és támaszt remélő emberek várakoznak. Olyan minden, mintha háború dúlt volna, mintha atomcsapás érte volna ezt a területet.

– Mi az Önök konkrét feladata?

– Felvettük a kapcsolatot a partnerszervezetünkkel, a helyi nemzeti ökumenikus tanáccsal. Ők nagyban segítették a munkánkat azzal, hogy a borzalmak után egyfajta hálózatot alakítottak ki a különböző régiókban. Előzetes felméréseiknek köszönhetően pontosan tudtuk, hol mire lenne a legnagyobb szükség. Ennek alapján már célzottan tudtuk összeállítani a segélyszállítmányt: közel egymillió forint értékben vittünk ki ötezer liter ásványvizet, felső- és alsóruhákat, tisztálkodószereket és törölközőket.

– Egy ilyen nehéz helyzetben a segélyek szétosztása a sokat szenvedett lakosság körében bizonyára nem mentes a feszültségektől.

– Elmondhatom, hogy a körülményekhez képest mindenki nagyon fegyelmezetten és nyugodtan viselkedik. Itteni partnerszervezetünk „előkészítette a terepet”. Az emberek tudták, hogy jövünk, és azt is, hogy mit hozunk magunkkal. Az is sokat jelentett, hogy az adományok szétosztását sok önkéntes segítette (és segíti).

– A sajtóhíradások szerint járvány is felütheti a fejét. Önök miként tudtak felkészülni erre, hogyan védik saját egészségüket?

– Járvány nincs; azonban járványveszéllyel valóban lehet számolni. A védekezés nehéz kérdést jelent. Mivel szinte azonnal a történtek után indultunk, nemigen maradt idő arra, hogy védőoltásokat kapjunk. Egyébként is hosszabb időbe – egy-két hétbe – telik, mire egy-egy injekció hatni kezd. Önmagunk védelme érdekében annyit tehetünk, hogy kesztyűben és védőmaszkban dolgozunk.

G. Zs.