Élő víz

Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. (Róm 8,14)

Vízkereszt ünnepe után az első héten az Útmutató reggeli igéi Krisztus dicsősége fényében tanítják Isten gyermekeit a Szentlélek világosságában való járásra. A Szentháromságnak mind a három személye jelen van Jézus megkeresztelkedésénél: „Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá (Jézusra) száll. És hang hallatszott a mennyből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.«” (Mt 3,16–17) „Lám, néktek adom egyetlen szerelmes Fiamat. Ő az egyetlen örökös és mindenek Ura, benne ti is, gyermekeim, örökösök lehettek. Tehetne-e, adhatna-e ennél többet?” – kérdezi Luther. A gyermekek sem tehetnek többet: uruk példáját követve, okos istentiszteletként odaszánják testüket élő és szent áldozatul, megfogadva Pál tanácsát is: mindenki „józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint” (Róm 12,3). Kornéliusz házában Péter így foglalja össze a Szentháromság „együttműködését” az Úr megkeresztelkedésénél: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal…” A róla való bizonyságtétel „következménye” pedig: „…a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka…” „És (Péter) úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében.” (ApCsel 10,38.45.48) A Jordánon való csodálatos átkelés az ígéret földjére való megérkezés utolsó állomását jelentette Isten választott népe számára. A szövetségláda helyett ma Jézus van jelen gyülekezete életében, s csak vele lehetséges Isten gyermekeinek végleges honfoglalása (Józs 3,9–17). A hazavezető úton – nehogy megtévesztő szavakkal félrevezessenek bennünket – fogadjuk meg Pál bátorítását: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne, (…) és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” (Kol 2,6–7) Jézus megáldja, és példaként állítja elénk az „együgyű” gyermekeket; s így figyelmezteti a végső honfoglalásra készülő „nagykorú” gyermekeket: „Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Mk 10,15) Luther ezt írja: „Kell-e hát nekem ezek után a Krisztust keresgélnem, vagy a mennyország után futkosnom? Ahány keresztyén gyermeket és felebarátot látok, az mind az én szerelmes Krisztusom képmása és szállása. Így hát magában a keresztyén egyházban megtalálom a teljes Istent és teljes Krisztust.” Az evangélium üzenete, a lélek tűzkeresztsége szétválasztja még a családok tagjai között is Isten gyermekeit azoktól, akik még nem az övéi: „Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem – mondom nektek –, hanem inkább meghasonlást.” (Lk 12,51) Jézus születésekor az angyalok erről az őbenne elnyerhető igazi békességről énekeltek az embereknek, akik azáltal válnak Isten gyermekeivé, hogy hisznek az Atya egyszülött Fiában, és hagyják magukat vezettetni és „űzni” Isten Lelkétől! Jézus nekik mondja (Mt 6,9): „Ti tehát így imádkozzatok:” „Mi Atyánk…” (EÉ 72,1–9)

Garai András