Napról napra
Új nap – új kegyelem
Vasárnap
Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Ézs 50,2c (Ef 2,17; Mt 3,13–17; Róm 12,13; Zsolt 72) Jézus Isten meghosszabbított keze. Nincs mentségünk, ha nem ragadjuk meg; karnyújtásnyira van tőlünk a kegyelem. Jézus Isten kitárt tenyere. Elfogad, adni kíván, gondoskodást ajánl. Nincs mentségünk, ha nem fészkeljük bele magunkat.
Hétfő
Jézus Krisztus mondja: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” Lk 19,10 (Zsolt 113,3; ApCsel 10,37–48; Lk 4,31–44) Jézus nem végez félmunkát. Nemcsak keres, hanem megkeres. Nemcsak tart, hanem meg is tart – mindvégig. Nem nekünk kell megtartani magunkat; a mi dolgunk az, hogy ne bújócskázzunk vele sokáig, mert hosszú a türelme, de nem végtelen.
Kedd
Aki igazságra és hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál. Péld 21,21 (Mt 6,33; Józs 3,9–17; Lk 5,1–11) E világ farkastörvényei megkérdőjelezik ennek az igének az igazságát. Ám vegyük figyelembe, hogy a „mikor” és a „kitől” kérdések nyitva maradnak, nincs ígéret az e világi beteljesülésre. De nincs zavarbaejtőbb megbecsülés, mint az Atyáé, és nincs igazabb és igazibb élet, mint amelyet ő készít.
Szerda
Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Gal 5,1 (Zsolt 126,1; Kol 2,1–7; Lk 5,12–16) A szabadság nem azonos az önfejűséggel. Krisztus nem öntörvényűségre szabadított meg; az ellenség befolyásától tett minket szabaddá. Ezt a rabigát csak úgy tarthatjuk végleg távol magunktól, ha önként és szabadon igazodunk Jézushoz és az ő igéjéhez. A szabadságra érett ember odaköti magát Urához.
Csütörtök
Jézus ezt mondta neki: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!” Lk 8,48 (Zsolt 3,9; Mk 10,13–16; Lk 5,17–26) Kissé félelmetes ez az ige. Mi lesz, ha nekem nincs elég megtartó hitem? De tudjuk, hogy Jézus Megtartóként mutatkozott be, aki nekünk született. Ő adja a hitet – annyit, amennyire az adott helyzetben szükségünk van. Senkitől nem tartja vissza, aki őszintén kéri tőle.
Péntek
Jézus Krisztus mondja: „Az Isten országa közöttetek van!” Lk 17,21 (Lk 12,49–53; Lk 5,27–32) A hanghullámok kezdettől fogva jelen voltak a teremtett világban, de csak a legújabb kor embere ismeri a készüléket, amellyel fogni lehet őket. Isten országa közöttünk van. Mi lehetünk a készülék, az alkalmas eszköz, amelyen át meglátszik Isten uralma. A keresztények tehetik valóságossá, vonzóvá Isten országát környezetük számára.
Szombat
Most azért, Uram Isten, tartsd meg örökké ígéretedet, és tégy úgy, ahogyan ígérted! 2Sám 7,25 (Gal 4,4–5; Mt 6,6–13; Lk 5,33–39) Önmagunkból indulunk ki, amikor nem tartjuk természetesnek, hogy Isten megtartja ígéretét. Ő azonban soha nem tesz másként. Minden ígérete beteljesül, minden ígéretére Jézusban van az „igen”. Ő Isten jóságának és cselekvésének csatornája, rajta keresztül minden a miénk, amit Isten valaha is ígért.
Bálint Józsefné