Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 03 - Memoárkötet az 5. evangélistáról

Kultúrkörök

Memoárkötet az 5. evangélistáról

Johann Sebastian Bach – A tudós zeneszerző

Ez a lebilincselő életrajz olyan hús-vér, eleven – s hibáktól sem mentes – embernek ábrázolja Bachot, amilyen a valóságban volt, egyszersmind hasznosítja a Bach-kutatás legutóbbi fél évszázadának minden eredményét. Fényt derít a komponista életét és muzsikáját összefűző szoros kapcsolatra, megmutatja, hogyan jutott érvényre Bach felülmúlhatatlan kreativitása zenészi pályáján, zeneszerzői, előadóművészi, tanári és tudományos tevékenységében.

Megtudhatjuk, hogy fennmaradt – így is nagy számú – alkotása miért csupán töredékét képviseli a teljes életműnek. Megismerkedhetünk az egyházzenei művek keletkezésének körülményeivel, a kor liturgiájában elfoglalt helyükkel s azzal, hogyan fogadták őket a hívők és Bach feljebbvalói.

A könyv tárgyalja a világi zenedarabokat is – a billentyűs és zenekari műveket, a különleges alkalmakra írott kantátákat –, és részletesen kifejti, milyen célok vezették a komponistát A fúga művészete és a Musikalisches Opfer megírásában.

A szerző mindeközben végigvezet Bach életén, bemutatja világát, környezetét születésétől, 1685-től iskolaévein és kisvárosi tisztségein át huszonhét esztendőt átívelő lipcsei pályaszakaszáig. Végigjárhatjuk Bach lipcsei lakását, és eleven leírásokat olvashatunk a Bach-ház mozgalmas életéről. A kötet mindvégig a korszak tágabb összefüggéseiben mutatja be Bachot: kora intézményeinek, hagyományainak részeseként, különféle hatások befogadójaként. Christoph Wolff olvasmányos könyvével új mércét állít Bach életrajzírói elé.

A szerző 1940-ben született a németországi Solingenben, egyetemi tanulmányait (orgona, régi billentyűs hangszerek, zenetudomány, egyházzene, filozófia és művészettörténet szakon) Berlinben, Erlangenben és Freiburgban végezte. Több egyetemen – a torontóin, a princetonin és a Columbián – oktatott zenetörténetet, 1976 óta a Harvard Egyetem zenetudományi professzora. Több mint két évtizede foglalkozik a Bach család zenei örökségével, ő a Bach Compendium társszerzője, a Bach-Jahrbuch című szakfolyóirat szerkesztője és a Grove monográfiák sorozatban megjelent A Bach-család egyik szerzője. Mintegy húszéves kutatásának eredményeként 1999-ben bukkant rá Kijevben a berlini Sing-Akademie több mint ötezer darabból álló, eddig kiadatlan Bach-kéziratokat is őrző gyűjteményére, mely a második világháború során tűnt el. Christoph Wolff 2001 óta a lipcsei Bach Archívum igazgatója.

Álljon itt végezetül ajánlásként két – a kötet borítóján szintén fellelhető – idézet a könyv és „alanya” tisztelőitől:

„Johann Sebastian Bach és Christoph Wolff neve hosszú évek óta elválaszthatatlan egymástól. Az, hogy egyikük most megírta a másik életrajzát, a hála és a határtalan csodálat egyértelmű jele. Bach reakcióját nem ismerjük, de biztos, hogy kedvére lenne biográfusának átfogó tudása és éleslátása.” (Gustav Leonhardt csembalóművész)

„A Johann Sebastian Bach – A tudós zeneszerző olyan monumentális mű, amelynek okvetlenül helyet kell kapnia minden muzsikus és igazi zenebarát könyvtárában. Ez a csodálatos alapossággal felépített, elmélyült kutatásokról tanúskodó és információkban roppant gazdag könyv nemcsak az óriási Bach-szakirodalmat foglalja össze páratlan alapossággal, hanem minden képzeletet meghaladó mélységben és részletességben értékeli a művész pályáját is. Ha elolvassuk, világosan meg fogjuk érteni, miben áll Bach páratlan teljesítménye, hogyan tört új utat a zenei alkotás terén, és miként hatott az utána következő zeneszerzőkre.

Az életrajzból kiviláglik az is, milyen nagy szeretet és tisztelet fűzi Christoph Wolffot Bach – mint zeneszerző, előadóművész, tanár, teológus és vállalkozó – sokoldalú zsenialitásához, egy olyan emberéhez, aki már-már napi harminchat órát tudott fordítani véget nem érő feladatainak teljesítésére. Ez a kötet gondos tanulmányozásra való, újra meg újra el kell olvasni. Bach életművéről, nagyságáról adott egyedülálló képe sokáig utánozhatatlan marad.” (Isaac Stern)