Evangélikusok

Német, osztrák és svéd levéltárakban számos érdekes adatra lelhetünk, ha a Rákóczi-szabadságharc kevésbé feltárt nemzetközi vonatkozásait kutatjuk. Így akadtam az elmúlt évtizedek során olyan egykorú levelekre, amelyek alig ismert személyekre hívják fel a figyelmünket, vagy amelyek új megvilágításba helyeznek addig elhanyagolt összefüggéseket. Ilyen például Halle híres árvaházának szerepe a magyar szabadságharc gyógyszerellátásában, vagy egy svéd ötvösművész – Daniel Warou – hozzájárulása a magyarok felekezeti békéjének megteremtéséhez. Most a hallei magyar kapcsolatok érdekes fejezetéről esik szó.

A nagy pietista teológus és nevelő, August Hermann Francke professzorsága idején kétszázötven magyarországi és erdélyi tanuló volt a hallei egyetemen és az általa alapított árvaházban. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a professzor fokozott figyelemmel kísérte Rákóczi szabadságharcát. Francke egyszerre volt teológus, misszionárius és diplomata. Tudta, hogy I. Frigyes porosz király szövetségben van ugyan a Habsburgokkal, de a protestánsok iránti rokonszenve e politikai érdeknél is erősebb. Francke ezért titkos összekötőként felhatalmazta bizalmasát, Anhard Adelungot, hogy – boroszlói székhellyel – kísérje állandó figyelemmel a magyar hitsorsosok hadi helyzetét, és keressen kapcsolatot az északi protestáns udvarokkal.

A hallei árvaházat I. Frigyes még brandenburgi választófejedelem korában, 1698-ban gyógyszertári joggal is felruházta. Halléban tanult ekkor a selmecbányai származású Máday Dániel orvos, akinek utóbb a fia és az unokája is Francke intézményeiben lett kiváló orvostanár. E kapcsolatoknak is volt köszönhető, hogy a felső-magyarországi harcok gyógyszerellátása a vártnál is jobban működött. Adelung örömmel fedezte fel, hogy Selmecbányán egy olyan német evangélikus orvos működik, aki fiatal kora ellenére már nagy hírnévre tett szert. Ez az ember egy nürnbergi evangélikus lelkész fia volt: Jacob Ambrosius Lang a Langenthal.

A csaknem egész életét második hazájának és vezérlő fejedelmének szentelő Lang Jakab Ambrus, aki a kuruc hadsereg tábori főorvosa és Rákóczi hűséges háziorvosa lett, a Nürnberghez közeli Essenwangenben született 1663-ban. Langenthali előnevét és nemességét I. Lipóttól kapta 1695-ben, amiért orvosi tudásával kitűnt a császár betegsége idején.

Rákóczi először 1704-ben hívatta Selmecről betegágyához a szegedi táborba, jóllehet környezete akkor még bizalmatlankodott német származása miatt. A kiváló medikus azonban nemcsak legyőzte tudásával a támadó maláriát, hanem jó szervezőképességével is egyre nagyobb tiszteletet vívott ki. A kuruc seregtestek nagyfokú decentralizáltsága arra késztette, hogy a fejedelem 1705. februári pátensével megszervezze az ezredsebészi státust, és megfogalmazza az azt gyakorló kötelességeit. Intézkedett a tábori kórházi ellátás zavartalansága felől. A téli szállások közelében sebesülteket gyűjtő helyeket, másutt ispotályokat és lazarétumokat rendezett be. Bercsényi Miklósnak, Esterházy Antalnak is mindig Lang doktorhoz kellett fordulnia gyógyszerek ügyében.

Lang Jakab Ambrusnak gondja volt az utókezelések biztosítására is: a Selmechez közeli Vihnye vagy a Körmöchöz közeli Stubnyafürdő gyógyító hévízeihez irányította a betegeket, s ott lábadozó-utókezelő kórházakat, úgynevezett curatoriumokat létesített. Ezek gyógyszerészei is neki voltak alárendelve. (A fejedelem is Vihnyén keresett gyógyulást 1704-ben és 1708-ban.)

A többnyire Adelung közvetítésével beszerzett külföldi gyógyszereket és egészségügyi anyagokat Lang doktor Selmecbányára irányította. Itt létesítette 1708-ban az ország központi patikáját. (Hasonló központtal a Rákóczi idején fénykorát élő osztrák hadsereg sem rendelkezett.) Innen juttatta el a feldolgozott gyógyszereket a katonai körzetekbe, várakba és a curatoriumokba. Amikor az ellátás különböző okokból akadozott, Bercsényinél járt közben, hogy „atyai érzéssel gondoljon szegény betegei sorsára”, majd Károlyi Sándornak is írt, hogy „tekintsen kegyes szemmel betegeinek nyomorúságára”.

Lang doktor lelkiismeretessége és szakértelme révén rövidesen az udvari tanácsnak is tagja lett. Hírneve túlterjedt az országhatárokon. Rákóczinét 1707-ben mint udvari orvos elkísérte Berlinbe. Az emigrációban is hűségesen kitartott szeretett fejedelme mellett, akinek javaslatára Párizsban XIV. Lajos betegágyánál is – a francia udvar féltékeny orvosai között – ő vezette a konzultációt. Rákóczit végül elkísérte Rodostóba is. Amikor haza akart látogatni szülőföldjére, útközben, 1725. január 14-én érte a halál.

Maga a fejedelem állíttatott neki síremléket a konstantinápolyi temetőben. Kortársa, Zabler Jakab, a sokat szenvedett bártfai püspök úgy említi őt, mint „clarissima stella Pannoniae”.

Lang Jakab Ambrusra, hazánk egykor valóban fénylő, de azóta sokak által elfeledett csillagára hálával tekinthet az utókor.

Dr. Fabiny Tibor