evél&levél
Hozzászólás az „igacseréhez”
d EvÉlet, 2005. január 2.
A „Kellemes karácsonyi ünnepeket!” kívánsággal egy hívő ember nem sokat tud kezdeni, mert valóban ennél többet kell, hogy jelentsen számunkra a karácsony. Ám a mi szép magyar anyanyelvünk különbséget tesz, merthogy különbség is van valaminek a kívánása és valaminek a megvallása között. „Erős megtartót” nem kell és nem is szabad kívánni. A megtartó vagy inkább Megtartó a mi óhajtásunktól függetlenül erős. Mi „csak” hihetjük, elhihetjük, hogy ő született meg karácsonykor, aki nem maradt kisded, hanem felnövekedett, és a kereszten meghalt értünk. Feltámadásával pedig legyőzte a halált. A cikkben idézett, vitathatatlanul jó szándékú, egyszerű kívánságot használjuk és értelmezzük biblikusan: Kívánom, hogy ismerd fel a karácsonyi kisdedben az erős Megtartót! Köszöntésünk sem így hangzik: „Kívánom, hogy legyen erős vár a mi Istenünk!”, hanem kijelentve, meggyőződéssel: Erős vár a mi Istenünk!
Tisztelettel az Evangélikus Élet hűséges olvasója:
Kiss István (Orgovány)