Keresztutak
Krisztus az egyház egyetlen fundamentuma
Az ökumenikus imahét megnyitó istentisztelete a Kálvin téri református templomban
![]() |
A megnyitó istentiszteleten mindig kettõs bizonyságtétel hangzik el, hogy ebben is mutatkozzon a közösség ereje.
Dr. Erdõ Péter bíboros, prímás Mt 7,24–27 versei alapján tartotta meditációját. Krisztus az egyház egyetlen alapja, és benne az igazság, a tisztesség és a krisztusi erkölcs uralkodik – hangsúlyozta. A Szentírás kõsziklának is mondja az egyházat. Az Ótestamentumban Mózes a kõsziklából fakaszt vizet, belõle Isten szeretete árad. Az Újtestamentumban Jézus a kõszikla, melybõl az üdvösség fakad. Erre a szegletkõre, Krisztus testére sújt le minden támadás, de megölt testébõl is élet fakad. Magának Jézus Krisztusnak a személye kapcsol össze bennünket, az õ tanítványai vagyunk, halálába és feltámadásába kereszteltettünk, õ tud felemelni bennünket, õ ad szilárdságot és erõt egyházának, hogy benne erõsödjön egységünk. Ennek az imahétnek az áldása is legyen ilyen erõforrás Isten irgalmából, és erõsödjön általa egységünk is. Mindez tõle van – hívta fel a figyelmet a bíboros.
Két dolgot mindenesetre meg kell cselekednünk – folytatta –; erre szólít minket az imahét is. Imádkozzunk – ez az elsõ! Azért, hogy növekedjék a család összetartó ereje, hogy a felnövõ nemzedékeket istenfélelemben neveljük, hogy társadalmunkban ne legyen természetes a korrupció, hogy a hatalom gyakorlói az egész társadalom javára tegyenek, hogy gyülekezeteinkben erõs legyen a közösség, és hogy testvéri közösség legyen az egyházak között határon innen és túl. Az imádság tartja meg az egyházat, nem anyagi javak, nem világszervezeti összefogások. Az a Jézus, aki alapja egyházának, és aki ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”– hangzott a püspök figyelmeztetése.
Másodikként így szól a megszólítás: tegyünk tanúságot arról, hogy az egyházat Krisztus tartja meg. Azt szokták mondani, hogy a kezdeti egység szétszakadt, eltörött a váza, ami összefogná. Valóban eltörött? Inkább azzal törõdjünk, hogy sokféle virág fonódjon benne össze, és az evangélium jó illata járja be a világot. Ehhez pedig az kell, hogy a kereszténység a világ elõtt is megmutassa, hogy az a közös alap, mely mindnyájunké, elég erõt ad arra, hogy közösen tudjunk imádkozni, leüljünk tanácskozni és beszélgetni. Legyünk Isten nagy családja, árasszunk melegséget, hogy akik közénk jönnek, szívesen jöjjenek, mert az otthon melege és nyugalma árad feléjük – zárta igehirdetését az elnök-püspök.
Az istentisztelet gazdag liturgiával is erõsítette ezt a közösséget. A lekció párbeszédben hangzott, így a gyülekezet is aktívan részt vehetett benne. A bûnbocsánatért való könyörgés, a közös hitvallás és a közbenjáró imádságban való részvétel bevonta az jelenlevõket az istentisztelet cselekményébe. Valóban közös istentiszteleten voltunk, együtt imádkoztunk. A közösséget fejezte ki az is, hogy a végén valamennyi egyház képviselõje áldást mondott a gyülekezetre: protestáns, ortodox és anglikán lelkészek mondták el, énekelték az igei áldást a maguk rituáléja szerint.
A gyülekezet pedig az egész szertartás folyamán tevékenyen vett részt egy olyan istentiszteleten, amelyen nemcsak nézõ és hallgató, de cselekvõ és építõ tagja is lehetett a közösségnek.
Tóth-Szöllõs Mihály