EvÉlet - Lelki segély

„Férjem súlyos beteg. Jelenleg az intenzív osztályon fekszik, azt mondják, hogy csupán hetei lehetnek hátra. Fiaink – az egyik tizenhárom, a másik nyolcéves – nagyon hiányolják őt. Annak ellenére, hogy nem tudják, mi a végső diagnózis, szinte vigasztalhatatlanok. A nagyobbik egyre jobban bezárkózik, a kicsi rengeteget sír. Én naponta járok be a kórházba látogatni, és el sem tudom képzelni, hogy mi lesz akkor, ha bekövetkezik a legrosszabb. Eddig tartottam magam előttük, de már nem bírom sokáig. Teljesen tanácstalan vagyok.”

Kedves Éva! „Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.” (Náh 1,7) Életének ebben a válságos időszakában nem jelent vigaszt a simogató emberi szó – talán ideig-óráig enyhülést hoz a környezetében élők együttérzése, de csak Istennél csendesül el a lelkünk igazán! Ezért szeretném a próféta szavaival az Úrhoz hívogatni. Ne próbálkozzon azzal, hogy valami sziszifuszi erőfeszítéssel egyedül birkózik meg élete tragédiájával. Ez képtelenség. De még ha sikerülne is a tudatalattijába űznie félelmét és fájdalmát, egy napon előjöhetnek onnan, hogy romboló munkájukat beteljesítsék. És mi lesz a fiaikkal? Rajtuk hogyan segíthet, ha feldolgozatlanul elraktározza a szenvedést hozó eseményeket?

Az Úr a megtört szív egyetlen menedéke, és nem hagyja magára azt az embert, aki benne bízik. Nem mindig azt a megoldást kínálja, amelyet várnánk tőle. De megmutatja a menekülés útját. Éva, kérem, bízzon az isteni gondviselésben, és merjen sírni! Otthon is, nappal is engedjen szabad folyást érzelmeinek. Gyermekei közül is az fogja a fájdalmát könnyebben feldolgozni, amelyik sírni tud. Esetleg együtt sírni, szorosan összebújva Önnel. A sírásban feldolgozódik az a szorongás és feszültség, amelyet gyermekei akkor is megéreznek, ha Ön „tartja magát”. Ha nem mondta is el nekik a szörnyű diagnózist, úgy gondolom, hogy bennük már felmerült fenyegető lehetőségként édesapjuk halála.

Úgy érzem, eljött annak az ideje, hogy beszéljenek arról, hogy ez a súlyos állapot bizony ilyesmivel is fenyegethet. Az Ön természetes, nyitottságot sugalló viselkedése ad érzelmi biztonságot gyermekeinek. És ez az, amire a legnagyobb szükségük van! Ez az a magatartás és légkör, amelyben megkezdődhet egy őszinte beszélgetés a fájdalmas dolgokról. Leveléből nem derül ki, hogy szoktak-e együtt imádkozni a gyerekekkel beteg édesapjukért. Sokat segít az, hogyha együtt viszik félelmüket az Úristen elé. Hiszen a közös imádság után bizonyára fognak tudni beszélgetni a halál utáni életről. Természetesen csak az a szülő tudja gyermekének a figyelmét a halált legyőző Krisztusra irányítani, akinek a szívében él a feltámadás hite és az örök élet váradalma.

Sajnos emberi életünkhöz hozzátartozik a veszteség. Ha azonban a hit erejével szívünkbe zárjuk előrement szeretteinket, ha továbbra is naponta imádkozunk értük, és ha hisszük, hogy egyszer majd találkozunk velük, akkor nem ejthet szívünkön halálos sebeket a gyász.

Szeretettel javaslom, hogy azért legyenek bizakodóak! Könyörögjenek kedves férje felépüléséért! Számtalan esetben meggyógyultak már olyan betegek, akikről az orvostudomány lemondott. „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.” (Jak 5,13–15)

Fontos, hogy lelkipásztorával is megossza lelki terheit, aki felkeresi a kórházban kedves férjét, és felkínálja számára az úrvacsora szentségét. A lélek dolgát mielőbb el kell rendezni! Ha a drága édesapa lelkében megbékülve távozik el az örökkévalóságba, az az itt maradottak számára is vigaszt jelent majd. Figyelmébe ajánlom, amit nagyobbik fiáról írt: míg a sírós, érzelmileg felszabadultabb kicsi könnyebben dolgozza fel a fájdalmas eseményeket, addig az idősebbik veszélyben van. Nem jót sejtet a hallgatás, a befelé fordulás, a történések látszólagos hárítása. Később váratlanul törhet fel lelkéből az elfojtott bánat, és az Istennel és az Önnel való jó kapcsolatot is megronthatja. Beszélgessenek többet, forduljanak a Szentírás világosságához! Olvasásra ajánlom: Zsolt 27,1–6; 1Tessz 4,13–18; Fil 4,19; Péld 3,5–6; Mt 6,25–34.

Az Úr legyen Önökkel, és erősítse meg lelküket! Imádságos szeretettel:

Szőkéné Bakay Beatrix