Élő víz

Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. (Dán 9,18)

Hetvened hetében az Útmutató reggeli igéi Urunk munkájáról és a mi jutalmunkról tanítanak. A böjtelő Dániel bűnvalló imádságával (lásd vezérigénk első felét) így kezdődik: „Istenem, fordítsd felém füledet, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyet a te nevedről neveztek el!” Jézus a béke városába való bevonulása előtt is munkásokat hív a mennyek országának szolgálatára, ahol ugyanannyi a jutalma mindenkinek. Az örök élet nem fizetség, hanem Isten kegyelmi ajándéka. A Gazda „pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul” (Mt 20,13). „Mert itt megszűnik minden érdem, s egyedül Isten kegyelme dönt, hogy az elsőből esetleg utolsó, s az utolsóból első legyen” – tanít Luther. Pál szolgálata közben így versenyez a hervadhatatlan koszorúért: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág.” (1Kor 9,26) Jézus munkája az, hogy elhozza Isten országát, az örök életet jelentő üdvösséget minden őreá igazán kíváncsi, bűnös Zákeusnak: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10) Ezt tette a damaszkuszi úton is, amikor találkozott az őt üldöző (kergető) Saullal, aki pálfordulása után azt kérdezte: „Mit tegyek, Uram?” (ApCsel 22,10) Pál is beállt az Úr szőlőjébe dolgozni, és a pogányok apostola lett, akiket a Zsidókhoz írt levél – számunkra ismeretlen – szerzőjével összhangban tanított: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől…” (Zsid 12,15) Ő ezért az apostoli szolgálatért találta meg a megtérés útját; mi se legyünk Ézsauk! Ez a vendéglátók jutalma: Jézus tanítványainak, a kicsinyeknek a befogadása Istennek a szívünkbe való befogadását jelenti, és „semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát” (Mt 10,42), az örök életet az, aki maga is az ő tanítványa, hűséges követője lett. Pál ugyanezt állítja: Isten munkatársai szolgák, akik által sokan hívőkké lettek, „…és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan” (1Kor 3,8), hasonlóan a szőlőmunkásokhoz. Jézus munkája az volt húsvét előtt, hogy megtisztította a templomot, mert az Atyja háza „iránt érzett féltő szeretet” emésztette. Három nap alatt felépítette testének templomát, „azután feltámadt a halálból”, és ez lett a legnagyobb jutalom mindazok számára, akik „hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott” (Jn 2,17.22). Az üdvösség nem emberi tulajdonságoktól függ, hanem a Krisztusba vetett hit által igazulunk meg. Pál e hét lelki útravalóját így foglalja össze: Istenünk „munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor 1,30). S a mi földi jutalmunk, hogy dicsekedhetünk az Úrral, például ekképpen: „Az Urat áldom én, / Ő üdvösségem, éltem.” (EÉ 250,2)

Garai András