evél&levél
Válasz a Céltévesztésre
Elgondolkodtam a kritikán, és a következőkre jutottam. Nincs kétféle – orvosi és egyházvezetői – véleményem. Betegségnek tartom a függőséget, legyen szó a dohányzásról, az alkoholrabságról vagy a kábítószer-élvezetről. Nem hiszem, hogy ez utóbbi eleve bűn, a dohányzás pedig nem. Mindegyik súlyos népegészségügyi gond, de más-más terápiát igényel. Az evangélium gyógyító erejű, az egyházi személyek és intézmények missziói feladata a népegészségügyi programokban való részvétel.
Ami a bűn kérdését illeti, egyfelől kétségtelen, hogy a Tízparancsolat végtelenül tágítható. Ne dohányozz! Ne igyál! Ne drogozzál! Ne válj el…! Másfelől magam az újszövetségi két nagy parancsolatot tartom alapvetőnek: az ezek elleni vétség a bűn, minden egyéb ebből következik. Azaz az Istentől való elszakadásból, az istentelenségből és a szeretetlenségből. Lehet a bűn következményét is bűnnek minősíteni. Többnyire ez igaz is – a drogfüggés esetében olyannyira, hogy a civil állam törvényei is üldözik ezt a cselekményt, de mindez nem visz a megoldás irányába. A következményes bűnök üldözése csak tüneti kezelést jelenthet; gyógyulást csak az oki terápia, az Úristenhez való megtérés, az ő kegyelme és ennek következtében az embertársaink iránti szeretet, a tehervállaló életvezetés nyújthat.
Dr. Frenkl Róbert