Napról napra
Új nap – új kegyelem
Vasárnap
Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból! Zsolt 44,27 (Kol 1,13–14; Mt 20,1–16a; 1Kor 9,24–27; Zsolt 18,1–20) Mennyi jajkiáltás száll Istenhez csak egyetlen nap során is! Földrengés, szökőár, halál, romok, végtelen szenvedés képei töltötték meg szomorú tartalommal a zsoltáros panaszát ezekben a hetekben. Hogyan is vigasztalhatjuk egymást? A hit erejével: Isten meghallgatja a hozzá kiáltót. Jézus azért jött erre a világra, hogy ne a halálé, a nyomorúságé, a pusztulásé legyen az utolsó szó, hanem az életé, a megváltásé, a feltámadásé!
Hétfő
Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon. Ézs 2,11 (Lk 18,14; Lk 19,1–10; Lk 7,1–10) Már nálunk is sorra jelennek meg az „ötven legsikeresebb”, a „száz leggazdagabb”, a „világon a leghíresebb” stb. halandók nagyságát népszerűsítő folyóiratok. Ideje, hogy elgondolkodjunk Ézsaiás szavain: ne a világ által elénk tartott tükörben tetszelegjünk. Igaz képet Isten igéje tart elénk, és nem megalázott állapotunkban telik öröme! Ha rábízzuk magunkat, ő formálja életünket a ma kezdődő héten is.
Kedd
Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert kiragadja a szegény ember életét a gonoszok hatalmából! Jer 20,13 (Lk 19,37; Zsid 12,12–17; Lk 7,11–17) Egy „szürke”, januári hétköznap. Maradt-e valami az ünnepek tartalékaiból, erőforrásaiból? Van-e okunk ma hálát adni? Pesszimista módon sok ember a „Hogy vagy?” kérdésre csak hümmög: „Megvagyok…” A hívő ne így tegyen! Merjünk örülni – hitvallás ez is!
Szerda
Te, Uram, az igazságot nézed. Jer 5,3a (Jn 3,21; Mt 10,40–42; Lk 7,18–23) De hogyan ismerhetjük meg mi az igazságot? Egyáltalán kell-e nekünk az igazság? Sokan cinikusak evvel kapcsolatban, mások pedig kényelmesebbnek, biztonságosabbnak hiszik a maguk egyéni kis világnézetét (például: „a magam módján hívő vagyok” vagy „végül is jó ember vagyok, nem kell megváltoznom” stb.). A nagybetűs Igazság azonban nem megalkuvó, nem ember alkotta rendszer. Isten mutatja meg, s hogy lássuk, értsük, ismerjük, Jézusban testté lett mint út, igazság és élet.
Csütörtök
Ha nem hisztek, nem maradtok meg! Ézs 7,9b (ApCsel 14,22; 1Kor 3/1–3/4–8; Lk 7,24–35) Sok vitát kavart, hogy bekerüljön-e a keresztény gyökerekre való utalás az uniós alkotmány preambulumába. Az egységének, gazdasági erejének, hatalmának, jólétének örvendező kontinens igazán megszívlelhetné a próféta örökké aktuális figyelmeztetését! Milyen alapra épít a 21. század, milyen etikát ismer el és követ? S tudja-e, kinek tartozik számadással?
Péntek
Kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! Jón 2,7 (Mt 9,2; Jn 2,13–22; Lk 7,36–8,3) Még tizenkét nappal a szökőár után is találtak túlélőt egy ház romjai alatt. Szó szerint a sírból emelték ki a fényre, az életre. Krisztus feltámadása által minden benne hívő ezt a csodát kapja ajándékba. Jézus kiemeli életünket a bűn szökőárja által ránk omlasztott halálos hordalékok alól.
Szombat
Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Róm 11,29 (Ézs 41,9; 1Kor 1,26–31; Lk 8,4–15) „Visszavonásig érvényes” – igazolványokra, belépőkre, szerződésekre írt mondat. Valaki kiadta, s vissza is vonhatja. Ízlelgessük hát a szót: visszavonhatatlan. Igen, kaptunk egy küldetést, egy elhívást, sok talentumot, ajándékot Istenünktől, hogy éljünk vele, használjuk örömmel embertársaink javára és mindenekelőtt Isten dicsőségére.
Kőháti Dorottya