Keresztutak

Mosonmagyaróváron a hét mindegyik estéjén összegyűltek közös imára a katolikus, református és evangélikus hívek. Az evangélikus templomban Butsy Lajos mosoni plébános szolgált igehirdetéssel, aki mélyen elkötelezett a történelmi keresztény egyházak egységtörekvése mellett.

– Nem is gondolkodhattam soha másként, csak ökumenikusan, hiszen életem protestáns háttérrel indult – mondta a plébános. – Édesapám református volt, aki később katolizált. Édesapám testvére, Butsy Kálmán azonban református lelkészként szolgált először a Tiszafüredhez közeli Egyek községben, majd később Bélmegyeren. Gyermekkoromban, amikor meglátogattuk lelkész nagybátyámat, természetes volt, hogy elmentünk az istentiszteletre is. Igaz, akkor erre még engedélyt kellett kérnünk plébánosunktól, de ő soha nem tiltotta ezt, csak annyit kért, hogy a katolikus misék látogatását se hanyagoljam el.

A más felekezetek iránti nyitottságomat tovább erősítette az, hogy 1977 óta tagja vagyok a Bokor bázisközösségnek. Itt pedig nagyon nyitott szellemiség uralkodik. Tiszteljük mások meggyőződését, gondolkodását. Meghallgatjuk, és megpróbáljuk megérteni, elfogadni mások véleményét. Ebbe a gondolkodásmódba tökéletesen belefér az ökumenikus elkötelezettség is. Nem csoda tehát, hogy amikor szolgálati helyeimet elfoglaltam, mindig kerestem a kapcsolatot a testvéregyházak képviselőivel. Különösen jól éreztem magamat Nagyigmándon, ahol még szeretetlakomákat is rendeztünk a református kollégámmal. Ez a testvéri kapcsolat határozottan jót tett a hívek harmonikus kapcsolatának is.

Amikor négy éve Mosonmagyaróvárra kerültem, azonnal bekapcsolódtam az ökumenikus imahét alkalmaiba, amelyeken azóta is örömmel veszek részt. Különösen ez az idei sorozat adott nekem sokat, hiszen az imahétnek az Első korinthusi levélből való alapigéje gazdag üzenetet hordoz. Öröm volt készülni az idei igehirdetésemre, mert az alapige mellett olvasható többi napi ige is elgondolkodtatott. Szinte a bőség zavarával küszködtem, amikor a napi igék üzenetét igyekeztem megfogalmazni.

Az egyik istentisztelet után a templom előtt állva hallottam meg egy katolikus hívem véleményét, aki azt mondta ismerősének, milyen kár, hogy évente csak egy alkalommal van ökumenikus imahét. Igazat adtam neki, mert nekem is az a véleményem, kár, hogy évente csak egyszer találkozunk hivatalosan ebben a formában. El tudnám képzelni, hogy talán pünkösd táján egy hasonló közös sorozatot tartsunk protestáns testvéreinkkel. Jó lenne ez a hívek és a lelkészek szempontjából egyaránt.

Kiss Miklós

Regionális hozzárendelés: Mosonmagyaróvár–Rajka–Hegyeshalom–Levéli Evangélikus Egyházközség