Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 05 - Imaheti beszámoló

Keresztutak

Imaheti beszámoló

Ahol negyven-ötven kilométeres körzetben csupán egy evangélikus lelkész szolgál, ott az imahéten sok településen várták e szolgálattevőt. Kis János lelkész Kecskemét belvárosában és Katonatelepen, valamint Bugacon, Izsákon, Ágasegyházán, Helvécián, Orgoványban, Nagykőrösön és Kerekegyházán szolgált az elmúlt tíz napban.

Az imahét különlegességét az alkalmak sokszínűsége adta. Ez alapvetően összefüggött az adott helyen választott istentiszteleti formával. Katolikus templomban általában nagyobb hangsúlyt kapott az ökumenikus liturgia, amelyben gimnazista fiatalok is közreműködtek a hálaadó litánia és imádságok felolvasásával. Református és baptista imaházban szabadabb volt a rend, sőt az egyik településen a művelődési ház adott otthont az imaheti evangélizációnak.

A közös igehallgatás mellett nagy áldást jelentett az imaközösség: az, hogy a jelenlévők nem csupán passzív befogadók voltak, hanem a Lélek indított hálaadásra, bűnvallásra, egyéni és gyülekezeti kérdések Isten elé tárására időseket és gyermekeket egyaránt.

Az imahéthez szorosan hozzátartozott a gyülekezetben való előzetes, közös készülés is. Kecskeméten, az Idősek Napközi Otthonában a szerdai irodalmi délelőtt témáját ezúttal az imahét alapigéje és az Evangélikus Életben megjelent magyarázatok felolvasása, megbeszélése jelentette. Ebből sokat gazdagodhatott az is, aki rendszeresen részt vett az esti alkalmakon, és az is, aki a sötétben már nem tud eljutni az istentiszteletekre.

A havonkénti klubnap mottója – aktuálisan – így hangzott: „Az imahéten az imádságról”. Az igemagyarázat, elmélkedés, novella és egyéni beszámoló mellett az a játék mozgatta meg leginkább a testvéreket, amelyben a lelkész új „szerepben” szólalt meg. Kívülállóként, az utcáról betoppanó idegenként érdeklődött arról, miért kellene neki imádkoznia, és a jelenlévők szinte egymás szavába vágva számoltak be személyes tapasztalataikról; majd buzdították, és imádkozni tanították e különös „idegent.”

Az ökumenikus testvéri közösség már meglévő egyik szép példája pedig az a kéthetenkénti áhítat, amelyre Kecskemét és Ballószög egy-egy idősotthonában rendszeresen várnak bennünket, és amelyen soha nem kérdés az, hogy ki melyik felekezethez tartozik.

Hulej Enikő hatodéves lelkészjelölt