Keresztutak

Helyi, gyülekezeti szinten sok helyütt az ökumenikus imahét jelenti az egyetlen „hivatalos” kapcsolatot a különböző felekezetekhez tartozó keresztények között. Bár erre vonatkozó felmérést nem végeztünk, ismereteink és tapasztalataink alapján kijelenthetjük, hogy mára az imahét hazánk legtöbb településén örömmel várt, ünnepi alkalomnak számít. Tagadhatatlan azonban, hogy minden felekezetben akadnak még olyan közösségek, amelyek „nem tartanak igényt” ennek az egyházak egységét erősítő kezdeményezésnek az áldásaira. A református egyházon belül tevékenykedő Biblia Szövetség tagjainak egy része például az év első teljes hetében rendezendő Aliánsz imahetet „tartja” megfelelőbb alkalomnak, az ökumenikus imahéten nem vesz részt.

A szövetség főtitkárának, Sípos Ete Álmos református lelkésznek a véleménye szerint ennek az az elsődleges oka, hogy az ökumenikus mozgalmat – szerintük – szinkretista törekvések jellemzik, melyekkel nem értenek egyet. „A keresztény egység alapja a Biblia, ezen keresztül kell tájékozódnunk, egyéb »kiegészítésekre« nincs szükség. Az egység a Szentlélek által adatott. A Lélek által egy testté, Krisztus testévé kereszteltettünk meg (Első korinthusi levél 12. fejezet, 13. vers). Az egységet is a Lélek munkálja, nem pedig mi” – hangsúlyozta a főtitkár.

A protestáns keresztényeket tömöríteni szándékozó szövetség képviselője azon véleményének adott hangot, hogy a keresztény egység szempontjából komoly problémát jelent a római katolikus egyház hozzáállása. Példának okáért az, hogy napjainkban is megjelenhetnek olyan vatikáni dokumentumok, mint a Dominus Jesus (DJ) vagy az Ecclesia de Eucharistia (EE). Mivel ez utóbbi szerint az egyház egysége föltétlenül megköveteli a hitvallás, a szentségek és az egyházkormányzat teljes egységét, illetőleg azon az állásponton van, hogy lehetetlen együtt ünnepelni az úrvacsorát mindaddig, amíg e kötelékek teljesen helyre nem állnak, Sípos Ete Álmos úgy érzi, hogy a római katolikus egyház nem hajlandó kompromisszumokat kötni. Szerinte a protestánsok már így is túl sokat engedtek, szinte elveszítették saját identitásukat. A református lelkész ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem a Krisztust Megváltójuknak valló katolikus emberekkel van problémájuk, hanem a római egyház tanrendszerével. Ennek fényében nem tekintik egyháztörténeti mérföldkőnek a megigazulásról szóló, evangélikus–katolikus Közös nyilatkozatot sem. A dokumentumnak – meglátásuk szerint – semmi köze sincs a lutheri megigazulástanhoz, mert egy az egyben a katolikus fél felfogását tükrözi.

G. Zs.