Keresztény szemmel

A helyzet súlyos – de reménytelen-e? Ki figyel oda arra, amit mondunk? Mégis szólnunk kell, mint ahogy Ezékiel próféta tette, mert súlyos válságban van az ember, a család, a társadalom. Vallást kell tennünk Istenről, mert minden baj oka az, hogy elszakadtunk tőle, az Élet forrásától – hangsúlyozta Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke a Média a családért címmel rendezett konferencián, melyet a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) és az Egyházi Egyeztető Tanács szervezett január 29-én, szombaton. A Danubius Hotel Gellért Gobelintermébe azok a felelősen gondolkodó felnőttek – politikusok, egyházi vezetők, pszichológusok, újságírók, írók, esztéták, „médiafogyasztók” – jöttek el közös gondolkodásra, eszmecserére, helyzetfelmérésre, akik egyetértenek abban, hogy meg kell óvnunk a média káros hatásaitól a ránk bízottakat: a gyermekeket. A médiumokban öncélúan megjelenő agresszió és erkölcstelenség személyiségromboló hatásait nem szabad alábecsülni, ellene tenni összefogással kell, mégpedig haladéktalanul.

Big Brother, Való Világ, Anyacsavar. Mónika- és Balázs-show. Érzelemmentes szexualitás, homoszexualitás, transzvesztiták. Ökölpárbaj, káromkodás a talkshow-ban. Erőszakos képsorok, emberi tetemek, gyilkosok és áldozatok képei a fél hetes híradóban. Ha a felsoroltak közül valamelyik jelenség is ismerős az olvasónak, akkor bizonyára nem kérdőjelezi meg e konferencia szükségességét… A fiatalok, kisiskolás gyermekek ugyanis naponta, főműsoridőben hosszú órákat töltenek az előtt a közvetítő eszköz (médium) előtt, amely – kontrollálatlanul, szülői felügyelet nélkül – lelki világukra, személyiségfejlődésükre veszélyes, romboló hatással lehet. Mi a helyzet, kik a felelősök, mit lehet tennünk? A nap folyamán ezekre a kérdésekre keresték a választ a meghívott előadók egy kerekasztal-beszélgetés, három előadás, valamint a püspöki zárszók során.

Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke, az Egyházi Egyeztető Tanács elnöke nyitotta meg a konferenciát, mely bevallott szándéka szerint nem csupán elemzésre, hanem konkrét, gyakorlati stratégia kidolgozására vállalkozott. A negatív modellek bemutatásával a probléma tudatosítására törekvő szakemberek – különböző világnézetű közéleti személyiségek – beszélgetése nyitotta meg az előadás-sorozatot. Vekerdy Tamás pszichológus, Czakó Gábor író, György Péter esztéta és Katona Sándor, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke Balog Zoltán református lelkésznek, a PMA főigazgatójának a vezetésével kutatta a televízióból áradó „lelki környezetszennyezés” módozatait. Tény – mutatott rá a pszichológus –, hogy a halál és a szerelem minden nagy irodalmi mű alapeleme, ám nem mindegy, hogy milyen formában jelenik meg! Nap mint nap tanúi lehetünk az emberi méltóság elleni támadásnak a délutáni sorozatokban, a kora esti műsorokban. A rajzfilmek nyílt agressziótartalma (NB. Tom és Jerry!) szintén romboló, nem is beszélve arról, hogy a még nem érett személyiségű televíziónézők a virtuális valóságot igaziként élik meg. Vekerdy Tamás szellemes megjegyzése keserűen találó: a tévé – bár egyes vélemények szerint kora lejárt – még mindig házi oltár, szentség, amely „csurog”… S itt van már az utód, az internet, mely szintén rabszolgájává teheti alkotóját, az embert…

Egyebek között a tévé mentális hatásait vette szemügyre Grezsa Ferenc pszichiáter Az elektronikus média hatása a családra című előadásában. Kiemelte a hírműsorok túlburjánzó „bajtematikáját”, mely depresszív hatást kelthet a nézőben; a sorozatfüggőség veszélyeit; a kapcsolatok érzelmi kiüresedését a befogadók körében, illetve a bulvárműsorok (például a valóságshow-k) nézése során kialakuló virtuális kötődést.

Borókai Gábor előadásában A hírszerkesztés etikája címmel megdöbbentő adatot közölt: tizenöt éves koráig egy gyerek átlagosan 13 000 (!) gyilkosságot lát a képernyő „jóvoltából”. Magyarországon évente mintegy 250 gyilkosságot regisztrálnak… Sajnos ma tendencia, hogy a tévécsatornák úgy juttatnak el információt a fejekbe a szemen keresztül, hogy az az agyat ne is érintse… A híradók erőszakos hírei – mutatott rá a szakember – sokszor antihírek vagy kriptohírek. Ha épp nincs katasztrófa, nosza, elevenítsük fel, hogy húsz évvel ezelőtt valami lezuhant, felrobbant, kisiklott…

Farkas Attila Erik médiajogász a médiaetikai szempontokra hívta fel a figyelmet. Megtudtuk: felmérés tanúsítja, hogy a fiatalok 89%-a nézett valóságshow-t, 43%-uk tette ezt naponta, a korhatárt pedig a csatornák sikeresen le tudták vinni a tizenhárom éves korig, ami – a szexuális tartalmat tekintve – komoly aggályokat vet fel.

A találkozó egyházi vezetők – Ittzés János evangélikus és Spányi Antal katolikus püspök, a katolikus rádió igazgatója – zárszavával végződött. Egyházunk vezetője hangsúlyozta: ami ránk zúdult, ami be akar kebelezni és fel akar falni minket az utóbbi két évtizedben, voltaképpen régi folyamat. Válságban van a család, az ember, mert elszakadt az Élet forrásától, a teremtő Istentől. Ez minden baj gyökere. Nagy szabadságunkban messzire kerültünk a szabadság Gazdájától. A kitörési pont Ittzés püspök szerint az egyház szolgálata a társadalomban. Hallatnunk kell a hangunkat, hitvallásként továbbadva: tart egy kéz, egy isteni kéz, mely néha úgy tűnik, ránk nehezedik. De megtart! Ezékiel prófétához hasonlóan, nekünk is szólnunk kell, hiszen az őrálló felelősségét kérik majd számon rajtunk. A ránk bízottak érdekében kell Istenről vallást tennünk, akkor is, ha a média sugározta hangzavarban kevesen figyelnek ránk.

Összegezve a tartalmas konferencián elhangzottakat, elmondhatjuk: a jelenlévő szakemberek egyetértettek abban, hogy a gyermekeket elsősorban a család óvhatja meg a közvetlen veszélyektől, ám nem mellőzhető a médiahatóságok határozott fellépése és a civil kontroll erősítése sem. Az egyházak szerepvállalása, a médiaszakemberek és a politikusok összefogása remélhetőleg elegendő lesz e súlyos társadalmi probléma mielőbbi megoldásához.

K. D.