Oratio oecumenica

Mennyei Édesatyánk! Nehéz szívvel állunk meg előtted, mert Jézus szavai, jajkiáltásai komoly ítéletet hordoznak magukban. Tudjuk, Atyánk, hogy ezeket nemcsak egykoron a farizeusoknak és írástudóknak mondta el Urunk, hanem ma is el kell mondania, és nem a világiaknak, hanem pontosan nekünk, keresztényeknek.

Ezért érezzük, hogy nehéz szívvel és mélységes szomorúsággal tudunk csak megállni előtted. Kérjük irgalmadat, amelyet már abban megláthatunk, hogy Jézus ma újra felfedi előttünk a képmutatás hatalmas veszélyeit.

Megvalljuk előtted, mennyei Atyánk, hogy sokszor külsőségekben nyilvánul meg a mi kereszténységünk is. Szívünk mélyén nincs igazi Istenre hagyatkozás, igazi mély bizalom és szeretet Istenünk és felebarátaink iránt. Lehet, hogy ugyan tudunk adni a rászorulónak, de csak azért, hogy minél hamarabb kikerüljön a látóterünkből. Urunk, teremts újjá minket, hogy ne csak kívülről, de testestül-lelkestül kereszténynek találtassunk!

Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten, aki értünk fáradozol és munkálkodsz, légy vélünk, hogy szeretetedet és irgalmadat meg tudjuk élni mindennapi életünkben, családi közösségeinkben is! Add, hogy helyesen szeressük gyermekeinket. Ne csupán testi szükségleteiket akarjuk erőnkön felül kielégíteni, hanem elsősorban a lelki táplálék öröméről, áldásairól, fontosságáról tegyünk tanúságot. Add, hogy jól tudja szeretni férj a feleségét, feleség a férjét, gyermek a szüleit. Ehhez is adj új erőt, képmutatás nélküli szeretetet.

Add meg nekünk, Istenünk, hogy gyülekezetünkben is az önfeláldozó szeretetet érezhessük. Ne engedd, hogy a képmutatás csapdájába essünk, mert ezzel csak taszítani, nem pedig vonzani fogjuk az embereket Jézus közelébe.

Köszönjük, Istenünk, hogy eléd állhatunk, irgalmadból élhetünk, és új élettel ajándékozol meg minket. Ámen.