Kultúrkörök

1. örök ének – ezt az alcímet viseli az a frissen megjelent kötet, amely Bodrog Miklós zsoltárfordításait tartalmazza. Mitől örök, ami örök? Mitől válik valami örökké? Nem attól, hogy mozdulatlanul, változatlanul áll örök időktől fogva az idők végezetéig, hanem attól, hogy minden nemzedék, minden ember felfedezi önmaga számára. Minden generációt megszólít, minden korszak aktuálisnak, a sajátjának érzi. Valahogy így örök a százötven költemény is. Évezredek óta tanulnak belőle imádkozni az emberek, és ha elfogy imádságuk szava, mert túl nehéz vagy túl zaklatott a szívük, mindig újra visszatérnek ehhez a forráshoz, és mindig újra azzal az élménnyel távoznak: megtaláltam a szavakat! Egy szinttel, egy lépcsőfokkal mélyebbre hatoltam az imádság világába. Gazdagabb lettem. Jelentése van a szónak, többet látok magamból, és mélyebben megismertem Istent.

Örök, ezért folyton foglalkozni kell vele. Csöndben imádkozni, istentiszteleten olvasni, lefesteni, megzenésíteni, megformázni, lefordítani. Bodrog Miklós nem először foglalkozik a Zsoltárok könyvével. 1956-ban fordította magyarra a százötven zsoltárt. Az azóta eltelt idő tovább érlelte a verseket, amelyeket annak idején Weöres Sándor is olvasott, és versben köszönt meg. (A kötetben ezt a Weöres-verset is megtaláljuk.) Az Evangélikus Sajtóosztály gondozásában jelent meg 2001-ben a fordító ötvenkét zsoltárfordítást tartalmazó, nagyon szép külső formájú kötete, a Válogatott zsoltárok. Most a Kairosz Kiadó jóvoltából a teljes kötetet, mind a százötven zsoltár fordítását kaptuk a kezünkbe.

Mi teszi Bodrog Miklóst jó zsoltárfordítóvá? Először is az, hogy az Ószövetség tudós értője, doktora, aki avatott kézzel nyúl a zsoltárokhoz. Emellett az emberi lélek ismerője is, a pszichiáteróriás, Carl Gustav Jung műveinek tolmácsolója és gondozója, hogy saját műveit és praxisát ne is említsük. A zsoltárok pedig nem külső információt adnak az emberről, hanem belülről írják le vívódásait, ujjongásait vagy szenvedéseit. Ezért is ismerünk bennük mindig magunkra, és ezért tudja szavukat jól visszaadni az, aki mélyen ismeri az emberi lelket. Végül pedig a zsoltárfordító költő is egyben – erről Evangélikus énekeskönyvünk is tanúskodik. Talán nem csak én érzem úgy, hogy Bodrog Miklós énekszövegei élnek. Élettel teli a most megjelent százötven zsoltár magyar szövege is.

Jólesik lapozni a könyvet, mert másképp elevenednek meg benne a zsoltárok, mint a megszokott, bibliai szövegben. S pontosan azért, mert kicsit meglepő a nyelvezet, nem engedi, hogy ismert szövegként, rutinosan bánjunk vele, azaz előre tudjuk, hogy mit fog mondani. Nyugodtan sutba dobhatjuk sémáinkat, és átélhetjük a zsoltárok titkát: hiszen ez az én imádságom! Hadd szemléltessük néhány példán a felfedezés élményét! A 126. zsoltárt például így olvashatjuk Bodrog Miklós fordításában:

Mikor az Úr hazavezérelte Sion elhurcoltjait,

örömmámorban úsztunk,

mintha csak álmodnánk az egészet!

Szánk megtelt nevetéssel,

nyelvünk ujjongással.

„Nagy dolgot művelt velük az Úr” –

mondták a pogányok.

Igen! De még mekkorát!

Kissé talán a köznyelv felé mutat a fenti fordítás. Vannak azonban olyan példák is, amelyek költői telitalálatként segítenek hozzá az újrafelfedezés élményéhez. Ilyen számomra például a 6. zsoltár egy részlete:

Szemem bánattól bágyadt,

megvénhedt számtalan szorongatóm miatt.

Távozzatok tőlem mind, bűnön mesterkedők,

mert meghallja az Úr síró sóhajom.

Találkoztam meglepő mondatokkal, olyan fordítással, értelmezéssel, amely tartalmi eltérést mutat a használatban lévő bibliai szöveghez képest. Fontos felfedezés volt számomra, hogy Bodrog Miklós a fordításában rendszeresen kihagyja a bibliai szövegben megszokott határozott névelőt, ezáltal szélesebb körre terjeszti ki, általánossá teszi a jelentést, sokkal nagyobb azonosulási lehetőséget adva ezzel az olvasónak. Legyen példa erre az 1. zsoltár:

Boldog, aki gonosz

tanácsot nem követ,

bűnös útra nem lép,

kerüli kajánok körét,

örömét leli viszont az Úr törvényében

s éjjel-nappal az jár eszében.

Sok érdekes szempontot lehetne még kiemelni. Ez a kis írás azonban mindössze a figyelmet szeretné fölhívni erre a könyvre, és igyekszik rámutatni arra, hogy használata fel tudja frissíteni a személyes imádságos életünket, de ugyanúgy ki is léphetünk vele a belső szobából. Nem véletlen a címválasztás: Oltár és zsoltár. Úgy gondolom, hogy a közös, gyülekezeti alkalmakon való időnkénti használatával a közösség lelki élete is felfrissülhet. Ezért szívesen ajánlom ezt a zsoltárfordítást mind egyéni, mind közösségi használatra. Egyúttal szeretném tolmácsolni a fordítónak az olvasó köszönetét. Érdemes volt elvégeznie ezt a hatalmas munkát, mert az sokak gyönyörűségére, épülésére, lelki elmélyedésére szolgál.

Szabóné Mátrai Marianna