Élő víz

Mit válaszolnál, ha valaki megkérdezné, szerinted napjainkban mi az üzleti és szakmai élet legfőbb problémája? Néhányan talán azt válaszolnák, hogy a becstelenség. Páran a kapzsiságot említenék a legnagyobb problémaként. Mások a tisztesség hiányát mondanák. És megint mások úgy gondolnák, hogy a féltékenység és az irigység a legjelentősebb bajok forrása. A könyörület és az érzékenység hiánya szintén felütheti torz fejét a bajban. És valószínűleg más jelöltünk is van „az üzleti élet legnagyobb problémája” címre.

Természetesen minden említett terület jelentős szerepet tölthet be a problémák kialakulásában. Én mégis egy sokkal nagyobb problémát javasolnék a fenti „posztra”: azt, amelyik a felsorolt gondok mindegyikének okozója lehet. Ez a probléma egyszerű, de mégis mélyen gyökerezik: a büszkeség.

1. S. Lewis – a híres angol író, egyetemi professzor és a 20. század egyik legnagyobb gondolkodója – azt mondja: „Van egy vétek, amelytől a világon egy ember sem szabad, amelyet mindenki utálatosnak tart, ha felfedezi valakiben, és amelyről alig néhány ember képzeli, hogy ez az ő bűne lenne… A bűn, amelyről beszélek, a büszkeség vagy önzés… A büszkeség vezet el minden más bűnhöz. Ez egy teljesen istenellenes lelkiállapot.”

Lewis eredetileg több mint hatvan éve írta ezt, Mere Christianity (Kiteljesedett kereszténység) című könyvének „A nagy bűn” című fejezetében. Ma, a 21. században a probléma nem változott. Ha valamennyit mégis, hát felerősödött. Láthatjuk a büszkeség bizonyítékát és pusztítását az élet minden területén: az üzletben, a politikában, a sportban, a vallásban, a szórakozásban, a házasságban és a családban. A Biblia szerint ebből születik az emberiség minden problémája, és mint féktelen romboló erő van jelen.

Sok ezer évvel ezelőtt, jóval mielőtt C. S. Lewis megírta volna könyvét, a Példabeszédek könyvében már megjelent néhány komoly megfigyelés a büszkeségről és keserű következményeiről. Tekintsük át a következőket.

A büszkeség konfliktusokhoz vezet. Mindannyian keveredtünk már olyan vitába, amely azért robbant ki, mert az egyik fél ragaszkodott a saját igazához, figyelmen kívül hagyva a tényeket. Ezek soha nem túl kellemesek. Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.” (Péld 13,10; Károli-fordítás)

A büszkeség emberek bukásához vezethet. Olyan sok felsővezető vitt már csődbe nagyobb vállalatokat és szervezeteket, sőt saját karrierjét is azzal, hogy önzően manipulálta az embereket, tőkéről és részvényekről szóló beszámolóit, hogy ez már aligha számít hírnek manapság. De az kétségtelen, hogy a büszkeség volt a gyökere ezeknek a rettenetes vezetői elbukásoknak. „A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.” (Péld 16,18; Károli-fordítás)

A büszkeség az ember lelkének állapotát tükrözi. Ahogy Lewis írja, mindannyian utálatosnak tartjuk a büszkeséget valakiben, mert az inkább magával foglalkozik, és önmagával van tele, ahelyett hogy önzetlenül törődne másokkal. „A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.” (Péld 21,4; Károli-fordítás)

A büszkeség ellenmérge az alázatosság. Amennyire nem szeretjük a nyilvánvaló büszkeséget, annyira csodáltra méltónak tartjuk az alázatosságot – még ha nem is igazán értjük meg. Gandhi és Teréz anya csak két példa. Az én előtérbe helyezése helyett ráébredhetünk arra, hogy céljainkat önzetlenül, másokkal törődve és szükségleteiket figyelembe véve is elérhetjük. „Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.” (Péld 15,33; Károli-fordítás)

Forrás: Monday Manna, a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának hírlevele

Robert J. Tamasy