Élő víz

Jézus így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.” (Lk 18,31)

Ötvened hetében az Útmutató reggeli igéiben a böjtre felkészítő tanításokat találunk. Böjt kapujában a kereszt felé tartó Jézus harmadszor szól vezérigénkben szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Az ünnep evangéliumában először tette ezt, de tanítványai nem értették meg a mondottakat. A négy „kell” elhangzása után Jézusnak ezt „kell” mondania Péternek, nem sokkal az ő vallástétele után: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” (Mk 8,33) Jézus követése önmegtagadást jelent, sorsközösséget ővele. Ne szégyelljük Urunkat és beszédeit embertársaink között, akiket szeretnünk lehet! „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1Jn 4,16) Ennek alapján érthetjük jól Pál csodálatos szeretethimnuszát: „A szeretet soha el nem múlik.” (1Kor 13,8) Ez számunkra a Lélek adománya, a legkiválóbb út, „a legnagyobb”, s az örökkévalóságban is megmarad. Istennek az Emberfiában testté lett szeretetét nem ismerte fel Jeruzsálem népe, ezért „íme, elhagyottá lesz a ti házatok” (Lk 13,35). Húshagyókedden Jézus így tanít a böjtről: „Rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény?” (Lk 5,34) Hamvazószerdán kezdődik a – vasárnapok nélkül számított és nagyszombatig tartó – negyvennapos böjt. Már Ézsaiás is ezt kérdezte: ha az ember „zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az Úr kedves napjának?” (Ézs 58,5) Jézus szerint az igazi böjt ünnep, ezért „kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád…” (Mt 6,17.18) S közben gyűjtsetek igazi kincseket, s „így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába” (2Pt 1,11). Istenünknek mindig ez a válasza a böjttel kapcsolatos kérdéseinkre: „Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással, (…) és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!” (Zak 7,9–10) Jaj, csak mi ne tennénk szívünket gyémántkeménnyé azért, hogy ne halljuk meg a Seregek Urának élő igéit! Jézus emberek iránti szeretete végtelen, s az Atya iránti engedelmessége maradéktalan volt: „ »…én vagyok, (…) az Atya (…) velem van, (…) mert mindig azt teszem, ami neki kedves.« Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.” (Jn 8,28–30) És ma? Böjtelő utolsó napján évtizedek óta Bélsaccar istenkáromló lakomájáról olvashatunk, ahol egy istenítélet szavai tűntek fel a falon: számba vett, megmért, felosztott. „Még azon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát” (Dán 5,30); így teljesedett be Dániel megfejtése. Dáviddal együtt azért kiálthatjuk: „Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!” (Zsolt 31,3), mert mi is megtapasztalhatjuk: „Erős vár a mi Istenünk…” (EÉ 256,1)

Garai András