evél&levél

Örömmel olvastam a 2005. január 9-i Evangélikus Életben a Gáncs Péter püspök által összeállított „A 2004. esztendő ajándékai” című beszámolót. Bevezető szavaiban felhív arra, hogy nyíljon meg a szemünk, egészítsük ki az ő válogatását, hiszen bőven akad miért és kiért hálát adnunk.

Szeretnék most eleget tenni ennek a felhívásnak, hiszen a mi szívünk is tele van Isten iránti hálával az ő csodálatos szeretetéért.

A szügyi anyaegyházhoz tartozó patvarci fíliában (Balassagyarmat mellett) 2004. október 17-én hálaadásra gyülekezett Isten népe azért, hogy visszatekintsen húsz évvel ezelőtt épült imaházának a felszentelésére. Abban a nehéz időben a százötven lelket számláló gyülekezet nagy áldozatkészséggel fogott össze, hogy az Ige vezetése alapján a régi helyére új imaházat építsen.

1. október 14-én a szentelés szolgálatát D. dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület akkori püspöke és Garami Lajos, az egyházmegye esperese végezte Záborszky Csaba helyi lelkésszel együtt. Most, a templomszentelés huszadik évfordulóján Blatniczky János Dániel szügyi lelkész végezte a szolgálatot a nyugdíjas templomépítő lelkésszel együtt, aki beszámolt az építkezésről, hiszen a fiatalabb generáció ezt nem élhette még át. Hálára kötelez az is, hogy a kántori szolgálatot a régi lelkész unokája, Hugyecz Kornél végezte, és hogy ifj. Záborszky Csaba elmondta Reményik Sándor A kövek zsoltára című versét.

Úgy érzem, ha nem is a 2004-ben épített létesítményért, hanem egy húsz évvel ezelőtti imaház építéséért adtunk hálát az elmúlt esztendőben, ez is jó hír! „A jó híreket lehet, szabad továbbítani…”

Záborszky Csabáné (Balassagyarmat)