Keresztutak

Készülünk a nők 2005. évi ökumenikus világimanapjára 4.

Lengyelországban a kereszténység több mint ezeréves múltra tekint vissza. Az első keresztény közösség Cirill és Metód missziói munkája nyomán keletkezett. A szervezett egyházi élet az első uralkodódinasztia idején indult meg. Amint már volt róla szó, Mieszko herceg 966-ban megkeresztelkedett, és egységbe tömörítette az ország középső vidékének szétszórt szláv törzseit. Gnieznót nemcsak a lengyel nép, de a lengyel keresztény egyház bölcsőjének is tartják.

Lengyelország lakosságának 93%-a római katolikus, s nagyobb részük gyakorolja is a hitét. Sőt azt is el kell mondanunk, hogy a lengyel nép számára a nemzet és az egyház szoros egységet alkot. Néhány példa erre: a negyvenéves kommunizmus idején egyetlen szocialista rendszerű ország népe sem volt olyan következetes hitének megvallásában és gyakorlásában, mint a lengyelek. A Lenin nevét viselő hajógyár kapuja fölött a lengyel zászló volt kitűzve a címerrel és Mária képével. Az egyház döntő befolyása nélkül nem valósulhatott volna meg a �89-es békés rendszerváltozás sem.

Az egyház és társadalom közvetlen kapcsolatáról a „háromlépcsős” történelmi múlt tanúskodhat: Gniezno, Czestochowa, Krakkó. (Amikor Wyszynski bíboros a háború utáni időkben különösen magas rangú vendégeknek röviden be akarta mutatni ezeréves hazája történelmét, ezt az utat járta végig velük.) Gniezno Lengyelország és a kereszténység ezeréves hitének, valamint nemzeti egységének a bölcsője is. 2000-ben az ezeréves évforduló alkalmával az első vértanú, Adalbert hamvait is ide temették el újra. Itt van a lengyel kereszténység fundamentuma, ahogy II. János Pál pápa mondotta.

A „zarándokút” második állomása Czestochowa, a Fekete Madonna kegyhelye. Az ő története 1655-re nyúlik vissza. A svéd háború idején, amikor az egész ország megszállás alatt volt, egyedül a Jasna Górán emelkedő kolostor és környéke népe állt ellen az erőszaknak. A király, a nép, a hősies prior és a papok egységesen könyörögtek és harcoltak; a svédek negyvennapi küzdelem után feladták az ostromot. 1656-ban a lembergi katedrálisban a király és a bíboros „örök időkre” Lengyelország királynőjévé nyilvánította Máriát. Ez az esemény döntően meghatározta a nép kegyességét és a nemzet sorsát. Az ország feldarabolása, a függetlenség elvesztése után a Madonna ikonja a nemzeti egység és a függetlenség reménységének szimbólumává vált. 1918-ban, a függetlenség kivívásának idején az első nemzeti zászlón ezért jelent meg együtt a fehér sas és a Fekete Madonna képe. Ez a második világháborúban, a sok szenvedés között, majd a kommunista rendszer idején is reményt és lelki tartást adott.

A harmadik állomás Krakkó. A Wawelen emelkedő királyi vár és a katedrális, a koronázó templom az egyház és a világi hatalom egymásmellettiségének jelképe. Mindez mégsem jelenti azt, hogy a lengyel katolicizmus államegyház lenne. A félreértést korrigálhatja Stanislaus püspök mártírhalála. Ez jóval azelőtt történt, hogy a királyi vár vagy a katedrális felépült volna. A püspök 1079-ben halt vértanúhalált a templom oltára előtt, amikor a királlyal szembeszállva az egyház jogát védte. Ez mind a mai napig jelképezi azt, hogy az egyháznak kötelessége szembeszállni a világi hatalommal, amikor az az emberi méltóságot sérti. A később felépült katedrális altemplomában együtt nyugszanak a királyok, a lelki vezetők, de a politikai elit tagjai is.

Az évszázados tradíció „három stációja” után az egyház a �89-es rendszerváltozás után új kihívásokkal került szembe. Megvalósult a hőn áhított szabadság, de a társadalom megosztottá vált. A pluralizmusnak nemkívánatos következményei is voltak. A nyugati civilizációval együtt járó szabad erkölcsiség beáramlása egyszerre lehetőséget, de fenyegetettséget is jelentett. Különböző felmérések szerint a megkérdezettek 51%-a ma úgy vélekedik, hogy a püspökök és a papok ne szóljanak bele politikai kérdésekbe. Nőtt az abortuszok és a válások száma, kérdésessé vált az iskolákban a kötelező hitoktatás fenntartása. A kisegyházakkal szembeni magatartásról is különböznek a vélemények, és viták folynak avval kapcsolatban, hogy egyenlők-e vagy sem. Sokak szemében az a régi vélemény, hogy a nemzet és a katolicizmus egy és ugyanaz, a nacionalizmus kísértését rejti magában.

Mindez korántsem azt jelenti, hogy a lengyel katolikus egyház válságban van, hiszen a lakosság jó 90%-a még ma is gyakorolja vallását. Arról van szó, hogy a felvetett, mai kérdésekre meg kell találnia az egyháznak a helyes, őszinte és megalapozott válaszokat.

Keveháziné Czégényi Klára