Kultúrkörök

„Vannak olvasók, és vannak potenciális olvasók” – írja Kaiser László. Ha nem hinne a lehetséges, reménybeli közönségben, akkor nem tarthatnánk kezünkben ezt a vékonyka verseskötetet. És tegyük hozzá: jókora hit szükségeltetik manapság ahhoz, hogy valaki verseket adjon ki.

A szerző egyébként aktív részt vállal a kultúra terjesztésében: volt könyvtáros, dramaturg, szépirodalmi folyóirat rovatvezetője, a Talentum Diákkönyvtár sorozatszerkesztője is. 1979 óta publikál rendszeresen; sokoldalúságára bizonyíték a rengeteg cikk, interjú, recenzió, tanulmány, szövegkönyv. Kérdés, hogy ezen túl miért érzi szükségét annak, hogy verset írjon. Mennyivel adhat többet egy verseskötet, mint a prózai művek sora?

Az alig félszáz költemény ajtókat tár ki, ahogy ezt a cím is jelzi. Merészség lenne azt állítani, hogy alaposan megismerjük a szerzőt, hiszen a versek olykor egymást kizáró állításokon alapulnak: „Vagyok / a legegészségesebb / beteg ember / Vagyok / a legbetegebb / egészséges ember…” A paradoxonok bujkálása mögött mégis megjelenik valaki, aki nem feketének vagy fehérnek látja a világot, aki nem áll be egyedül üdvözítő eszméket hirdető vezérek mögé, mert „se zsoldot, se gazdát, se látszatot!” nem fogad el. Számára axióma, hogy „a férfi morálját / nem a gigáján / és nem az ágyékán mérik / a gerincén talán / talán”.

A költemények már-már aforizmaszerű tömörsége lenyűgöző, a pár soros verseket érdemes újra és újra rágni, mondogatni, dúdolgatni, mert bölcsességük íze csak így bontakozik ki igazán.

És ha most valaki azt feltételezné, hogy íme, itt egy újabb aszketikus hajlamú gondolkodó, akkor téved, mert külön fejezetbe rendezve találjuk az ölelés „édes énekeit” és lányának, Helgának írt gyerekverseit.

Ha már belefáradtunk a filozofikus sorok kibogozásába, adjuk át magunkat a felező nyolcasok ritmusának: „Kezed könnyű, mint a harmat, / harmatkezed ideadjad / gyermekkezed nagy kezembe / végtelenből végtelenbe…”

Kaiser László: Összes ajtómat kitárom. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 1000 Ft.

Jánosi Vali