evél&levél

Szomorúan vettem kezembe az Evangélikus Élet 2005. január 9-i számát. Valószínű, hogy nem én voltam ezzel egyedül így.

Ha nem tudom, hogy milyen lap van a kezemben, azt hittem volna, hogy Népszabadságot olvasok, mégpedig az '50-es évekből (ha volt akkor Népszabadság).

Ha már erősen politizál ebben a cikkében (levélírónk a 3. oldalon megjelent főszerkesztői jegyzetre gondol – TPK), miért teszi ezt nagyon egyoldalúan?

1. „Ambivalens érzésekkel olvastam a kormányon lévő politikusok lépéseit késedelmesnek bélyegző ellenzéki sajtót” – írja cikkében. Hogy mennyire volt késedelmes a kormány intézkedése, saját hatáskörben – nagyon helyesen – úgy reagálta le, hogy felmentette azt a nagykövetet, aki akkor nem tartózkodott a tragédia helyén. Kérdésem: Ön miért mentegeti őket cikkében?
2. „Gyurcsány Ferenc miniszterelnök – magánszemélyként – 700 ezer forint készpénzzel (…) és két otthonról hozott takaróval támogatta” a szerencsétlenül járt embereket. „Nekem nem sikerült sértőnek találni ezt az ťüzenetértékűnekŤ mondott kormányfői gesztust” – írja.

Arról, hogy a Hír Tv Lapzárta című műsorában zajlott vitáról alkotott véleményével kapcsolatban mi nem tetszik nekem és sokaknak, el sem mondom, mert e cikk olvastán teljesen felesleges. Annyit mégis jelzek, hogy eszembe jutott az �50-es évek nagygyűléseinek hangulata a Rákosi elvtársnak szóló vastapssal.

A lényeg: ha egy történelmi egyház legnagyobb országos lapjában ilyeneket olvasok, én nagyon szégyellem magam. Ön is szégyenkezik, csak egészen más miatt.

Arányérzékének helyére billenéséhez csak egyetlen részlet a Bibliából. Adakozás: az özvegyasszony két fillérjében a „mindenét” adta oda, nem csak a feleslegéből, mint a gazdag. Igaz, hogy lapzárta után hangzott el a Hír Tv-ben, hogy egy vak gyermek az összes zsebpénzét, 1500 Ft-ot ajánlott fel!

Tisztelt Főszerkesztő Úr! Szíveskedjék mérlegre tenni a kettőt! Miért nem hitte, hogy lesz egy „özvegyasszony”, aki mindenét fel fogja ajánlani? Miért hódol be a gazdagnak a felajánlásán? (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem az egyhavi jövedelmét, hanem egyhavi állami fizetését, azaz még feleslegét sem ajánlotta fel a gazdag.)

Most, amikor ilyen támadás éri a történelmi egyházakat, miért e behódolás az Evangélikus Élet részéről?

Kíváncsian várom, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr reklamál-e az evangélikus egyház vezetőinél – mint a pápánál –, hogy nagyon erősen politizál az egyetlen evangélikus hetilap. Ha egyenlő mércével mér mindkét egyháznak, akkor ez lenne az etikus, főleg akkor, amikor ettől a behódolástól illene elzárkóznia.

Cikkének szíves átgondolására kérem Önt. Kezében a toll, a lehetőség, és élhet vele. Ha nem teszi, máris bemutatta az új arculatát a 70. évfolyamához érkezett – Ön által szerkesztett – Evangélikus Életnek.

Azok nevében jegyeztem le e sorokat, akik hasonló módon gondolkodnak.

Levelem másolatát megküldtem D. Szebik Imre, Gáncs Péter, Ittzés János püspök uraknak.

Dr. Ákoshegyiné Krizsán Anna

(Csömör)