Evangélikusok

Csillagok útján

„A legnagyobb szász ünnep a reformátor tiszteletére tartott Honterus-ünnep. (…) Ezt a brassói ünnepet az egész város tartja. (…) Ez a felséges nap seregszemléje az egész szász népnek, mely ősi alakjában gyülekezik össze erre a pompát méltóságos komolysággal egyesítő királyi színjátékra. (…) Most felcseng a szent nemzeti ének, az Erdélyország, áldás földje, a templomudvar öreg hársfáinak zöld lombja megreszket népének felharsanó hangjára, és a menet megindul (…) a magyar és román nézők sorfala között…” – írja Adolf Meschendörfer brassói író Kós Károly fordításában Corona című regényében. S bár a trianoni országcsonkítás óta az akkor még háromnyelvű és számarányát tekintve egymással nagyjából megegyező lélekszámú nemzetek városában a magyarság megduplázódása mellett a románság huszonháromszorosára duzzadt, s a Barcaságot évszázadokon át felvirágoztató németség lélekszáma harmadára csökkent, a Luther által a „magyarok apostolának” nevezett erdélyi szász író, humanista tudós, nyomdász, evangélikus prédikátor, az erdélyi szászok reformátora, Honter János szellemisége országhatárokat átívelve is tovább él. Ebből a mai generációkra hagyott örökségből jelen írásunkban – az általános életrajzi összefoglaló mellett – Honter talán legkevésbé ismert, földrajzi-csillagászati vonatkozású tevékenységét tekintjük át abból az apropóból, hogy az e szakterülethez kapcsolódó fő művének első kiadása 475 esztendeje jelent meg.

Honter János (Johannes) valószínűleg 1498-ban született az 1211-ben II. András király által behívott német lovagrend telepesei alapította Brassóban, Magyarország – és Európa – legkeletibb védőbástyáján. Vezetékneve, valamint apjának, a tehetős tímármesternek és bőrkereskedőnek pontos kiléte szintén máig bizonytalan. Már szülővárosában igen alapos iskolai képzésben részesült a dominikánusoknál, a biztos családi háttér pedig lehetővé tette a tehetséges ifjú számára, hogy Európa kiváló egyetemein képezhesse magát. Ekkortól használta a Honter nevet, míg később – a kor szokásának megfelelően – latinosan Honterus formában írta. 1520-tól 1525-ig Bécsben, 1525-től Krakkóban, 1532-ben Bázelben tanult, de megfordult Regensburgban, Nürnbergben és Wittenbergben is. Krakkóban a képzéseken való részvétel mellett már oktatott, és tudományos munkái jelentek meg, míg nevezetes, Dél-Erdélyt ábrázoló térképét Bázelben készítette el.

Szülővárosába 1533-ban tért vissza, és a Bázelben elsajátított nyomdászmesterséget és fametszést 1539-től saját nyomdájában gyakorolta: részt vett a város papírmalmának létesítésében, és huszonnégy év alatt több mint harminc – főként saját – könyvet nyomtatott ki. A város köz- és kulturális életében is jelentős szerepet játszott: tanácstag, iskola- és könyvtárszervező, tanító volt, a korszerű népoktatás egyik megalapozója. Miután visszatért Brassóba, a híres Fekete-templom káplánjaként, majd 1539-től annak plébánosaként működött. 1542-től szülőföldjén először terjesztette a lutheri tanokat. Nagy szerepe volt abban, hogy Brassó lakossága áttért az evangélikus hitre – a plébániatemplomban 1542-ben vezették be a német nyelvű istentiszteletet, a városi tanács pedig 1543-ban esküdött fel az új tanra. A Brassó és a Barcaság reformációját szervező könyve 1543-ban jelent meg – e munkáját maga Luther is nagyra értékelte; az ő előszavával adták ki Wittenbergben. E mű folytatásaként az erdélyi szász egyházak reformációjáról szóló kiadványa 1547-ben látott napvilágot. 1544-től már Brassó vezető lelkészeként tevékenykedett. 1547-ben az erdélyi szászok képviselete „egész Szászország” reformációjával bízta meg. Utódai nem voltak: két fiával és vejével a pestis végzett. Maga a polihisztor 1549-ben szülővárosában hunyt el.

A hazai földrajzi irodalom kezdetének és a Honterus egyik fő művének tekinthető Rudimenta Cosmographica (A kozmográfiai alapismeretei) legelső kiadása 1530-ban jelent meg Krakkóban. A könyv 1692-ig összesen 126 (!) kiadást, illetve más kötetekben szereplő utánnyomást ért meg Európa-szerte a latin mellett német, francia és olasz nyelven. Az addig iskolai szinten elhanyagolt természettudományos ismeretek terjesztését és oktatását elősegítő, úttörőnek tekinthető földrajztankönyv két fő fejezetre tagolódott: az egyik a csillagászatot, a másik a geográfiát tárgyalta. A tizenhat oldalas első kiadás még prózai formában tartalmazta a tudásanyagot, de az 1541-ben Erdélyben nyomtatott változat már 1260 hexameterben fogalmazta meg a mondanivalót; a földrajzi fejezet Európát külön, Ázsiát és Afrikát pedig összevonva tárgyalta. Az egy évvel későbbi verzió szövegéhez már tizenhárom térkép és három ábra is csatlakozott – köztük egy kétlapos világtérkép, mely egyben Amerika egyik korai ábrázolása is volt. Ebben rejlik a Rudimenta Cosmographica legmaradandóbb értéke, hiszen ez tette a világ legelső zsebatlaszává.

Honterus 1532-ben Bázelben szerkesztette és metszette az első, a mai elveknek megfelelő csillagtérképet. A mű alapjául Albrecht Dürer, a hírneves nürnbergi mester ábrázolása szolgált. A nagyméretű atlasz külön-külön az északi és a déli éggömbről 48 konstellációban 809 csillagot ábrázolt. Honterus nagy érdeme az, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően – amikor is a csillagok elhelyezkedését tükörképszerűen, jobb és bal oldalukat felcserélve ábrázolták – valódi állásukban mutatta a csillagképeket. A kiadvány fontosságát jelzi, hogy az öt további kiadást megélt térkép a középkor világképét meghatározó ókori szerző, a görög Ptolemaiosz arab tudósok által megőrzött és Európába visszajuttatott, Almagest című alapművének 1541-es és 1551-es kiadásában is napvilágot látott.

Rezsabek Nándor