Egyházunk egy-két hete
Az Ige testté lett
Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) Hitünk titkai összefoglaló címmel meghirdetett előadás-sorozatának második alkalmát február 10-én, csütörtökön tartotta a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében.
A bevezető áhítatot Szeverényi János tartotta az Útmutató aznapi igéje, az 5. zsoltár alapján. „Vagyunk olyan helyzetekben, amikor hangosan, sőt sírva kell kiáltanunk az Úrhoz” – mondotta. „Csak azzal a lelkülettel tudom olvasni ezt a zsoltárt, hogy bennem is megvannak azok a gonoszságok, álnokságok, bűnök, amelyekről a zsoltáríró a 10. és 11. versekben ellenségeit vádolva szól. Jézust ismerve kell olvasnunk ezt a zsoltárt is, az ő lelkületével kell látnunk a magunk és mások helyzetét, valamint azzal a biztos reménységgel, hogy Jézus könyörög mindnyájunkért” – folytatta.
Az előadó ezúttal dr. Reuss András professzor volt, előadásának címe: A testté létel misztériuma. Bár szorgalmasan jegyzeteltem, mégsem tudnám elfogadható keresztmetszetét adni az előadásnak. Ezért csupán gondolatszikrák felsorolására vállalkozom azzal a reménnyel, hogy a sorozat előadásainak írott változatát tartalmazó, később megjelentetendő kiadványban az elhangzottak olvashatók lesznek.
A testté létel kérdésében titokkal állunk szemben, amelyről a reformáció idején Melanchthon azt írta, hogy „az Istenség titkát imádjuk, nem pedig kutatjuk”. Természetesen beszélni, gondolkodni is kell róla, de hittel és megfelelő alázattal, észben tartva azt, hogy sokan rossz útra tévedtek azok közül, akik ezt a misztériumot kutatták. Tudnunk kell, hogy saját értelmünkkel, okoskodásunkkal nem juthatunk a titok mélyére – a kapott kinyilatkoztatásra kell figyelnünk. Jézus elsősorban nem önmagáról beszélt, hanem erővel és hatalommal tanított, gyógyított. Voltak, akik felismerték, megértették hívását, követték, és bizonyságot tettek róla: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16) Még a tisztátalan lelkek is felismerték, parancsának engedelmeskedtek (Mk 1,23–26). Valóságos Isten és valóságos ember, „aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt” (Zsid 4,15). „Ő a láthatatlan Isten képe…” (Kol 1,15)
Jézus isteni eredetének négy bizonyságát ismertette Reuss András. Elsőként Jézus szűztől való születéséről beszélt; ekkor Isten cselekszik, Mária szerepe az elfogadás. Másodikként azt említette a professzor, hogy Jézus megkeresztelésekor „…hang hallatszott a mennyből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm«” (Mt 3,17). A harmadik bizonyság az, hogy a megdicsőülés hegyén „…hang hallatszott a felhőből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!«” (Mt 17,5) Végül pedig a negyedik bizonyság: Jézus feltámadása. Jézus léte nem Betlehemben kezdődött, ő öröktől fogva van. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1)
Dr. Győri József