Kultúrkörök

Az 1685. év különösen értékes a zenetörténetben, hiszen akkor született a barokk zene két páratlan tehetségű képviselője: március 21-én Bach születésére emlékezünk, ezt pedig megelőzi Händel születésének évfordulója február 23-án.

Händel a németországi Halléban látta meg a napvilágot; itt kezdte meg zenei tanulmányait is. 1703-ban Hamburgba költözött. A gazdag Hanza-város virágzó zenei élete és az akkortájt gyakori operaelőadások hatása tovább gazdagította Händel művészetét is. Először hegedűsként, majd csembalistaként működött közre az operazenekarban. 1705-ben megszületett első operája, az Almira.

A hamburgi évek után mintegy négyéves itáliai tanulmányút következett. Firenzét, Rómát, Nápolyt és Velencét bejárva megismerkedett az olasz operával és egyházi műfajokkal, valamint kapcsolatba került a zene nagyjaival: Pasquinivel, Corellivel és a két Scarlattival. 1710-ben a hannoveri választófejedelem hívására visszatért német földre. A hannoveri udvari zenekar karnagya lett, Rinaldo című operáját azonban Londonban mutatták be. Feltehetően ennek nagy sikere indította arra, hogy 1712-ben az angol fővárosba települjön. Életének hátralévő részét itt töltötte. Az első londoni korszakban írt jelentős művei az utrechti béke megünneplésére komponált Te Deum, az Anna királynő tiszteletére írt születésnapi óda és a korábbi hannoveri gazdájának angol királlyá koronázására írt Vízizene.

Ebben az időben néhány egyházi művet is alkotott Händel. A katolikus liturgiát latin nyelvű zsoltárfeldolgozásokkal, az anglikánt pedig angol nyelvű anthemekkel gazdagította. 1719-től 1740-ig operák komponálására fordította energiáját. Csaknem negyven kompozíciója született ebben a műfajban ez alatt az idő alatt. 1741 után – részben utolsó operáinak kedvezőtlen fogadtatása miatt – elfordult az operáktól, és angol nyelvű oratóriumokat írt. Élete utolsó éveiben egyre romlott a látása, majd teljesen megvakult az idős szerző. 1659-ben halt meg. Nagy tiszteletadással a Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra.

Bár már kisgyermekkorában megmutatkozott kiemelkedő zenei képessége, apja jogásznak szánta, és hallani sem akart arról, hogy fia a zenei pályát válassza. Egy anekdota szerint a szigorú apa minden hangszert eltávolított a házból, és fiát távol tartotta minden olyan helytől, ahol hangszerekkel találkozhatott volna. A fiú azonban titokban szerzett egy klavikordot, felvitte a padlásszobába, és éjszakánként játszott rajta, amikor a család többi tagja már aludt…

Egyszer, amikor alkalom adódott arra, hogy orgonáljon, a szász-weissenfelsi herceg felfigyelt az ifjú művész tehetségére. Támogatása lehetővé tette Händel számára, hogy Halle kiváló orgonistájánál, F. W. Zachownál orgona- és csembalójátékot, valamint zeneszerzést tanuljon. A 17. és a 18. század során többször is előfordult – többek között Heinrich Schütz esetében –, hogy egy jó ízlésű fejedelem a szülői akarat ellenére hathatósan segítette egy zenei tehetség kibontakoztatását.

Ma is áll az a kis orgona a hallei Marktkirchében, melyen Händel első zenei leckéit kapta. Egy manuáljának mindössze hat regisztere – mint azt e sorok írója is tapasztalhatta – gyönyörűen tölti be eleven hangjával a hatalmas gótikus csarnoktemplomot. A fejedelmi segítség, a kiváló tanár és a mesterien megépített kis orgona így segítette Händelt abban, hogy később orgonavirtuózként is számon tartsák. Egy kortárs híradás szerint „abban a pillanatban, amint Händel nekikészült, hogy megérintse az orgona billentyűit, olyan mély csönd támadt, hogy az emberek a lélegzetüket is visszafojtották, és mintha megakadt volna az élet”.

Az operák komponálása során formálódott drámai készsége, a francia zenéből tanult ünnepi formák és a német barokktól örökölt polifon komponálási mód koncentrálva jelentkeznek Händel oratóriumaiban. E műfajban írt egyik remekműve a Messiás. A mű szövegkönyve – melyet a költő, Charles Jennens Händel útmutatásai alapján, bibliai szakaszok felhasználásával írt – Jézus életéről és megváltói művéről szól. Kevésbé ismert körülmény, hogy a Messiás 1742-es bemutatója egyben jótékony célt is szolgált: a befolyt adományokból „több fegyház rabjainak felsegítése és egyéb jótékony cél” is megvalósulhatott.

További vallásos tárgyú oratóriumaiban (például: Saul, Izrael Egyiptomban, Sámson, Judás Makkabeus) általában ószövetségi témát dolgozott fel. Születése után 320 évvel elmondhatjuk: műveivel elérte célját, melyet így fogalmazott meg: „Sajnálnám, ha hallgatóimat csak szórakoztatni tudnám; szeretném őket jobbá is tenni.”

Finta Gergely