A közelmúlt krónikája

Fekete Dániel, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkatársa az egyházi hátterű segélyszervezeteket tömörítő, ACT-International nevű szövetség felkérésének eleget téve utazott a katasztrófa sújtotta országba. Mint a Srí Lanka-i fővárosban, Colombóban tartózkodó segélymunkás csütörtökön az MTI-nek elmondta, fő feladata felügyelni a segélyek elosztásának rendjét, emellett fénykép- és videofelvételeket készít a szökőár által okozott pusztításról.

Srí Lanka, Katakurunda, 2005. február 15. – Sokan vannak úgy, hogy a menekülttáborok helyett inkább elpusztult házuk helyén építenek valamilyen átmeneti szállást, annak ellenére, hogy az életkörülmények itt sokkal rosszabbak. Így tett Sajantha Peiris (33) is feleségével és két gyermekével, akinek a háza a parttól száz méterre állt. Háromszáz méteren át a part mentén több mint ötven család lakhelye semmisült meg a katasztrófa következtében. Három-négy család lakik hasonló körülmények között, mint Sajantha, de elmondása szerint a katasztrófa pusztítása miatt legtöbb szomszédját sohasem láthatja már viszont. Az első héten a menekülttáborban éltek, de nem szerette azt a kiszolgáltatott helyzetet, ezért inkább visszajött a háza romjaihoz, és fából építettek egy kunyhót. Halárusként dolgozik, ha éppen van munka.

Azok az emberek, akik elhagyják a menekülttáborokat, ritkábban jutnak hozzá a mindennapi élelmiszer-, ruha- és higiéniai segélyekhez. Ami ennél is nagyobb probléma, hogy ezek a családok nem kerülnek regisztrálásra, és a későbbi újjáépítések során kieshetnek a támogatottak köréből.

A katasztrófa a közlekedésben is súlyos károkat okozott. A hatóságok első dolga az volt, hogy a közutakat és a vasúthálózatot rendbe hozzák. A vonatok most már zavartalanul járnak a teljes délnyugati szakaszon, de a sínek mentén szemünk elé táruló látvány még mindig szörnyű.