EvÉlet - Lelki segély

„Nemrégiben azt olvastam, hogy Luther Márton gyakorlatilag törölte Jakab levelét az Újszövetségből. Viszont a Károli-Bibliában és a legújabb, a Magyar Bibliatanács által fordított kiadásban egyaránt benne van. Tudomásom szerint Németországban hozzáférhető a Luther által lefordított Újszövetség is, amelyben szintén olvasható az irat. Szeretném tudni, hogy akkor mégis minek alapján kapott szárnyra ez a híresztelés.”

Kedves Attila! Örömmel tölt el, hogy a Lelki segély rovathoz ezúttal egy egyháztörténeti gyökerű kérdés érkezett.

Levélíró testvérem nyilván hallott arról – talán a konfirmációjára felkészítő órákon –, hogy Luther doktor „szalmával béleltnek” nevezte Jakab levelét. Arról, melyek az Újtestamentum valódi és legékesebb könyvei című írásában elolvashatjuk, hogy a tudós teológus mivel támasztotta alá ezt a véleményét: „Summa, Szent János evangéliuma és első levele, Szent Pál levelei, kiváltképpen a galácia-, efézus- és rómaiakhoz írottak azok a könyvek, amelyek megmutatják neked Krisztust, és megtanítanak mindarra, amit hasznos és üdvös ismerned, még ha nem is látnál és hallgatnál ezeken kívül más könyvet vagy tanítást. Innét nézve Szent Jakab levele csak szalmával bélelt írás, mivelhogy az Evangélium természetéből semmit nem mutat.” (Luther Márton: Előszók a Szentírás könyveihez. Magyarországi Luther Szövetség, 1995, 126. oldal.) Mindez akkor érthető meg igazán, ha tudjuk, hogy Luther a Szentírás tanulmányozása közben felismerte, hogy a jó cselekedetek elégtelenek, csakis hit által igazulhat meg az ember (vö. Róm 1,17; Róm 3,28; Ef 2,8). Ez a felismerés azonban szöges ellentétben állt a korabeli egyház tanításával. Miután Jakab erőteljesen hangsúlyozza a cselekedetek fontosságát, Márton testvér úgy érezte, hogy bár Jakab nem emberi tanítást közöl, hiszen Isten törvényéről beszél, megigazulástana félreérthető, így nem is apostoli írás (vö. uo. 158. o.)

Nyilván figyelembe kell vennünk vizsgálódásunkkor azt is, hogy a reformáció idején heves viták folytak arról, hogy mely írások tartozzanak a kánonhoz. A reformátorok a tiszta evangélium hirdetése mellett kötelezték el magukat. Érthető, hogy Luther, aki annyira szerette az Úr Jézust, nagy szenvedéllyel védelmezte a benne megtalált igazságot. A reformátor azonban később újra áttanulmányozta Jakab levelét, és visszavonta a vele szemben megfogalmazott kritikáját; ez az 1526 után megjelent bibliakiadásaiban tükröződik is.

Mindenesetre érdemes röviden áttekinteni, hogyan is áll a dolog a cselekedetek erős hangsúlyozásával Jakab levelében. Az apostol így tanít: „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2,17) Bizony el kell ismernünk, hogy ez így van. Hiszen a krisztusi hitnek tükröződnie kell a tanítvány életében. A levél második fejezetében az apostol két konkrét esetet is említ ennek alátámasztására: Ábrahám példája mutatja, hogy a hit engedelmességre, hitbeli cselekvésre sarkallja az embert. Hitből hozza el Izsákot az Úr oltárára áldozatul. Ráháb, a pogány asszony is az Izrael Istenébe vetett hit alapján cselekszik, amikor segíti az idegen kémek munkáját Jerikóban. Nem lehet kérdéses az, hogy az ember egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit által üdvözül. Semmilyen érdem, jó cselekedet, áldozathozatal nem igazíthatja meg a bűnöst Isten előtt.

Ugyanakkor bizonyos vagyok abban is, hogy ha a mi Lutherünk ma közöttünk járna, arra buzdítana, hogy iparkodjunk jobban megismerni Jakab levelét. Mert olyan gyakran elfelejtkezünk arról, hogy a kegyelem nem olcsó! Tisztább életvitellel, nagyobb alázattal, őszintébb kegyességgel kell járnunk a keskeny ösvényt. „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jak 1,22)

Szőkéné Bakay Beatrix