Élő víz

„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62)

Böjt harmadik hetében az Útmutató reggeli igéi tekintetünket Isten országára irányítják, szemünk elé tárva Jézus követésének feltételeit. Ő azt mondja nekünk: „Kövess engem!” Mi ne így válaszoljunk: „Követlek, Uram, de előbb…” (Lk 9,59.61) Az ő követése a múlttal való végleges szakítást jelenti, mert „a lelkileg halottak el tudják temetni a testileg halottakat, és a lelkileg élők Isten országának hirdetésében buzgólkodjanak” (Magyarázatos Károli-Biblia, 1449. o.). Tekintetünk ezért – heti igénk szerint – ne visszafelé nézzen, hanem mondjuk Dáviddal együtt: „Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.” (Zsolt 25,15) S legyünk „Isten követői, mint szeretett gyermekei”! Pál felsorolja azt is, hogy kiknek nincs „öröksége a Krisztus és az Isten országában” (Ef 5,1.5). Ezért int arra, hogy megszentelt életet éljünk; szemeinkkel (oculi) nézzünk fel Jézusra, s ő háromszor is elmondja, hogy ki „nem lehet az én tanítványom” (Lk 14,26.27.33). De akkor ki követheti őt? Aki megtagadja önmagát, hordozza a maga keresztjét, Urát pedig mindenkinél és mindennél jobban szereti. Lutherrel valljuk (?!) mi is: „Bár a keresztet nem azért vállaljuk, mintha ezzel remélnénk üdvözülni, vagy csak a legcsekélyebb érdemet is szerezni, mégis Krisztus példája szerint szenvednünk kell, hogy hozzá hasonlóvá legyünk.” Jób a kereszt súlyos terhe alatt az egyetlen jó megoldást választja: Istenhez kiált. Ne ítéljük el panaszáért: „Nem akarok örökké élni.” Tudja, hiszi, hogy Isten nem veszi le róla a szemét, s miértjeire is az Úrtól várja a választ: „…mért nem bocsátod meg vétkemet (…)?” (Jób 7,16.21; Károli-fordítás) A bűn gyakran csak ilyen radikális „lelki műtét” által győzhető le: „És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten (örök) országába…” „…mivel a Krisztuséi vagytok” (Mk 9,47.41), se másokat, se önmagatokat nem botránkoztathatjátok meg! „Van szemetek, és mégsem láttok… (…) Még mindig nem értitek?” (Mk 8,18.21) – így korholja és óvja a bűn kovászától Jézus vak, keményszívű, hitetlenkedő, mindenkori tanítványait. Luthernek az első parancsolathoz írt magyarázata – „Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és Benne bíznunk” – fényében érthetjük jól az Úr Jézus háromszor is elmondott kemény szavait: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám…” (Mt 10,37–38) Ezekkel a héten már másodszor is olvasott tagadó igéivel vajon el akar riasztani magától minket Jézus? Az Úr szava szétválasztást hoz, hogy nyilvánvalóvá legyen a szívek igazi szándéka. Lukács „kis Apokalipszisében” az Emberfia eljöveteléről tanít Jézus: „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.” (Lk 17,33) Mi lássuk meg: „Jól csak a szívével lát az ember”! Itt az öröklét a tét. Ezért olvashatjuk még további öt (!) helyen ezt az igét (Mt 10,39; 16,25; Mk 8,35; Lk 9,24; Jn 12,25). Énekelve is imádkozhatjuk e kijelentést: „Aki az életét megtartja, / Elveszti azt énnélkülem.” (EÉ 438,4)

Garai András