Keresztény szemmel

A több mint másfél évtizede elkezdődött rendszerváltás folyományaként a jogalkotó 1989. május 25-én hatályon kívül helyezte a Magyar Népköztársaság 1953. évi i. törvényét. Negyvenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez a döntés megszülethessen. Vizsgáljuk meg, hogy miért került megalkotásra, s mit is tartalmazott ez a hatályon kívül helyezett jogszabály!

1. március 5-én hunyt el a 20. század „nagy tanítója”, Joszif Visszarionovics Sztálin. Fél évszázada annak, hogy az emberiség e sötét figurája meghalt, s nem tetszelgett tovább az omnipotens és az omnikompetens szerepkörében. Vigyázó tekintetünket vessük ez alkalomból a Magyar Közlöny korabeli számára, s tekintsük át a „bölcs vezér” halálával kapcsolatos intézkedéseket. A Magyar Népköztársaság hivatalos lapjának 1953. március 9-én kiadott 7. számában kizárólag Sztálin halálával összefüggő témaköröket találunk. Innen értesülhetünk arról, hogy a jogalkotó a „magyar nép barátjának” emlékét a következő szavakkal iktatta az 1953. évi I. törvénybe:

„Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs, generalisszimusz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1953. március 5-én eltávozott az élők sorából. Azok közé a világot átalakító nagy férfiak közé tartozott, akik a legtöbbet tettek nemcsak saját népük és államuk felvirágoztatásáért, hanem az egész emberiség haladásáért, a világ minden dolgozójának felszabadításáért és boldogulásáért. A Magyar Népköztársaság alkotmánya kimondja:

»A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját.«

A hazánkat felszabadító Szovjetuniót és fegyveres erejét Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs vezette. Elsősorban neki köszönhetjük azt az önzetlen segítséget, amelyben a nagy Szovjetunió szakadatlanul részesítette a Magyar Népköztársaságot. Elsősorban neki köszönhetjük, hogy népünk, a Szovjetunió támogatásával sikeresen védelmezve békéjét és függetlenségét, eredményesen rakja le a szocializmus alapjait Magyarországon.

Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs neve, műve és tanítása eltéphetetlenül összeforrt hazánk történelmével. A magyar nemzet függetlensége, a magyar nép szabadsága, a magyar dolgozók felemelkedése eltéphetetlenül összeforrt azzal, amit Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs a szovjet nép, az egész haladó emberiség számára alkotott.

A Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs emléke iránti tisztelet és kegyelet, nagy tanításaihoz való rendíthetetlen hűség kifejezéséül az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

1. § Az Országgyűlés Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs emlékét a magyar nép felszabadítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedése körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért a magyar nép el nem múló hálájának tanúbizonyságául törvénybe iktatja.”

Az adott rendszerről mindent elárul, hogy ez megtörténhetett. Korábban olyan kiváló magyarok emlékét foglalta törvénybe a magyar törvényhozás, mint Szent István király, Deák Ferenc, KossuthLajos és Széchenyi István. A második világháború utáni jogalkotás pedig a fent idézett törvény által gondoskodott arról, hogy a magyar nemzet e kiemelkedő államférfiaival egy sorba kerüljön a „nagy vezér”…

A korabeli lapszámból megemlítendő még, hogy a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa részvéttáviratot küldött Moszkvába, kifejezve, hogy a „Magyar Népköztársaság kormánya és az egész magyar nép mélyen megrendülve, testvéri együttérzéssel osztozik a nagy szovjet nép mérhetetlen fájdalmában”. A magyar néphez intézett felhívásból kiderül, hogy a „magyar munkások, parasztok, értelmiségiek milliói gyászolják Sztálin elvtársat. (…) A magyar dolgozók legjobb barátjának emlékét a magyar nép örökre a szívébe zárja. Sztálin elvtárs tanítása, műve halhatatlan. Nincs erő, mely kikezdhetné azt, amit Ő megalkotott. A nagy tanító és vezér eltávozott, de itt vannak tanítványai, elvtársai, katonái, akik megvédik és folytatják azt, amit Ő hagyott örökségül. Sztálin elvtárs hadserege, Sztálin elvtárs tábora megszámlálhatatlan és legyőzhetetlen.” (?)

Továbbá a Minisztertanács három határozatából értesülünk arról, hogy a döntéshozó szervek nemzeti (?) gyászt rendeltek el, ezért a „színházak, mozgóképszínházak előadásai, a sportrendezvények stb. március 7-től Sztálin elvtárs temetése napjáig bezárólag” szüneteltek. A temetés időpontjában, 1953. március 9-én 10 órakor pedig „hazánk összes üzemeiben és vállalatainál, a vasútnál, a közlekedésnél, a postánál, valamennyi hivatalban, iskolában és intézménynél népünk mélységes gyászának és tiszteletének kifejezéséül ötperces munkaszünetet tartsanak. Sztálin elvtárs temetésének időpontjában, az ötperces munkaszünet első három percében búgjanak a gyárak, üzemek szirénái, a mozdonyok sípjai, a hajók kürtjei.”

Döbbenetes, hogy mily elnyomás alatt élt ezekben az években a magyar nemzet. Sztálin és csatlósai diktatúrájának és személyi kultuszának vonásai a fenti sorokban is világosan kirajzolódnak. Vigyázz, ember! E példa szolgáljon intő jelként, sőt felkiáltójelként az utókor számára.

Zsák Brúnó