Egyházunk egy-két hete

Terítéken gyülekezeteink anyagi helyzete

Kétnapos találkozóra gyűltek össze március 4–5-én a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület gyülekezeti elnökségei a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. A tanácskozás középpontjában ezúttal anyagi kérdések álltak. A témakör felvetését és megvitatását gyülekezeteink többségének egyre súlyosbodó anyagi helyzete tette aktuálissá.

Ittzés János püspök előadásában egyértelművé tette, hogy gyülekezeteinknek új stratégiát kell találniuk ahhoz, hogy az anyagiak tekintetében biztosabban állhassanak a lábukon, mint jelenleg. Az egyház életét egyedül Isten igéje szabja ki és határozza meg. Napjaink gondjainak fő oka az Isten igéje iránti kevés lelkesedés – hangsúlyozta. A környezet, amelyben egyházunk ma él, nem nekünk kedvez sem anyagi, sem lelki téren. A helyzet az, hogy miközben a szolgálat zökkenőmentes végzéséhez egyre nagyobb támogatási igénnyel lépnek fel a gyülekezetek, a rendelkezésre álló hagyományos külső támogatási források lassan elapadnak – állapította meg. Rövid távon javulásra sajnos nem is lehet számítani. Van-e ebből a helyzetből kiút? A megoldás az lehet, ha mozgósítani tudjuk áldozatkészségünk meglévő tartalékait. Az lenne jó – fejtette ki a püspök –, ha a gyülekezetek azokból élnének, akik a gyülekezetben élnek. Erősíteni kellene például gyülekezeti tagjainkban az egyház iránt érzett felelősséget. Differenciálni lehetne az egyházfenntartói járulék mértékét. A jobb anyagi körülmények között élők vállaljanak nagyobb anyagi terhet gyülekezetük érdekében. Vannak ezenkívül további, eddig nem kellőképpen kihasznált legális és reális lehetőségek a nagyobb anyagi biztonság megteremtésére – folytatta. Ilyen lehet gyülekezeti alapítványok létrehozása, vagy az adó egy százalékának nagyobb mértékű kihasználása. Erősíteni kellene a gyülekezetek közötti szolidaritást is. Az anyagilag erősebb gyülekezetek támogassák, segítsék a gyengébbeket. Az igazi tartalékunk pénztárcánkban lapul – fejezte be előadását Ittzés János.

A konferencia további részében egy olyan újabb lehetőséget vázoltak fel az előadók, amely kitörési pontot jelenthet a gyülekezetek számára. Ez pedig a pályázat mint forrásteremtési esély.

Elsőként Hutflesz Mihály, a szombathelyi gyülekezet tagja, egy pályázatíró vállalkozás vezetője adott ismertetést és jó tanácsokat arra nézve, hogy milyen kritériumok alapján, hogyan kell egy pályázatot megírni ahhoz, hogy esélye legyen a sikerre. Ezután a nemescsói gyülekezet vezetői ismertették sikeres egyházközségi pályázataik történetét.

A hasznos információk sokaságát felvonultató előadások utáni szünetben Smidéliusz Zoltán nemespátró–gyékényesi lelkész, püspökhelyettes véleményét kérdeztük az elhangzottakról.

– A jelenlegi gazdasági viszonyok között nagyon fontos ezekről az anyagi kérdésekről szót ejteni – vélekedett Smidéliusz Zoltán. – Tudomásul kell venni, hogy másfél évtizede az egyház is gazdasági versenyhelyzetben él és szolgál. Ezt még inkább felgyorsította és felgyorsítja az Európai Unióhoz való csatlakozásunk. Ehhez az új helyzethez egyházunknak, gyülekezeteinknek is alkalmazkodniuk kell. Meg kell tanulni élni a megnyíló új lehetőségekkel. Ilyen új lehetőség a pályázat. Mi, lelkészek azonban nem vagyunk a pályázatírás szakemberei, ezért egyházunk iránt elkötelezett cégeket és szakértőket kell ehhez megnyernünk. Persze egyetlen gazdasági vállalkozás sem önmagáért van. Egyházunkat, hitéletünk erősödését kell, hogy szolgálják ezek az erőfeszítések, mert mindennek csak ebben az esetben van értelme.

A gyülekezeti elnökségek konferenciájának befejező részében – egy fórum keretében – a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület vezetői válaszoltak az egyházunk aktuális helyzetével foglalkozó kérdésekre. A konferenciához csatlakozva az egyházmegyei elnökségek is tartottak egy rövid megbeszélést.

Kiss Miklós

Regionális hozzárendelés: Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület