Keresztutak

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül néhány jellegzetességen keresztül mutatjuk be, hogy a böjt – szűkebb értelemben véve mint teljes koplalás, tágabb értelemben véve mint bizonyos ételektől, italoktól, élvezetektől, tevékenységtől való tartózkodás – milyen fontos szerepet játszik a nagy világvallásokban. Mégpedig magasabb cél(ok) érdekében.

A hinduizmusban korábban minden brahmana – legfelső, papi kasztbeli – ifjú a beavatás (8-12 éves kor) után mestere családjához került tizenkét évre. Ezalatt pedig „tartózkodnia kell a méztől, a hústól, az illatszerektől, a virágfüzérektől, a fűszerektől, a nőktől, a savas ételektől, attól, hogy bármely élőlénynek kárt okozzon. Tilos a testét kenőccsel bekenni, szemére festéket kenni, cipőt viselnie vagy esernyőt hordania. Tartózkodnia kell a vágytól, a haragtól, a mohóságtól, a tánctól, az énektől és a zenétől. Kerülje a szerencsejátékot, az alaptalan vitatkozást, a rágalmazást, a hazugságot, a nők pillantását és érintését, valamint mások megbántását.” Csak mestere felszólítására ehet, s ha ő egész nap nem hívná enni, akkor böjtölnie kell.

Ma már csak igen kevesen tartják be a második két életszakaszra (erdőlakó, teljes lemondás) vonatkozó előírásokat: erdei gyümölcsökön, gyökereken, továbbá koldulásból való élés, teljes odafordulás az isten(i)hez.

A Bhagavad-gítában, a hinduk legismertebb, legnépszerűbb szent könyvében is vannak idevonatkozó utalások, például: „Nem végez jógát az, aki sokat eszik, de az sem, aki folyton koplal: ugyanígy az sem, aki túl sokat alszik vagy virraszt…” (6,16) De hogy ne menjünk messzire, Prabhupáda (1896–1977), a Krisna-tudatú hívők közösségének alapítója így magyaráz: „Túl sokat az eszik, aki a test és a lélek együtt tartásához szükséges ételnél többet vesz magához. Semmi szükség arra, hogy az ember húst egyen, hiszen van elég gabonaféle, zöldség, gyümölcs és tej a számára. (…) Akik dohányoznak, alkoholt isznak, húst és olyan ételeket esznek, melyeket előtte nem ajánlottak fel Krsnának, szenvedni fognak bűnös tetteik visszahatásától, mert csak tisztátalan dolgokat esznek.” Továbbá: „Aki a huszonnégy órából hatnál többet tölt alvással, az kétségtelenül a tudatlanság kötőerejének hatása alatt áll.” De a teljes böjt is hasznos lehet bizonyos napokon, időszakokban.

Mahatma Gandhiról (1869–1948), India függetlenségének atyjáról sokaknak a böjt is eszébe jut. Gandhi 1924-ben, a hindu–muszlim megbékélési kongreszszus idején huszonegy napos böjtöt tartott, mégpedig egy muzulmán házában. Így ír erről: „Nem ugrottam vakon a böjtbe. Bőven volt részem intelmekben a vele járó veszélyekre vonatkozóan. Egyetlen tettemet sem viszem végbe imádság nélkül. (…) A hinduk és mohamedánok vezeklése ne a böjtben, hanem abban álljon, hogy a helyes útra térjenek. A muzulmán igaz vezeklése az, ha nem táplál szívében gonosz indulatot hindu testvére iránt, és hasonlóképpen, a hindu igaz vezeklése is az, ha nem él benne rosszindulat muzulmán testvére iránt.” A böjt bőven kárpótol: „Itt a legdúsabb szeretetben részesülök. S ez számomra többet jelent a kenyérnél.”

A buddhizmusban a böjtnek nincs olyan kitüntetett helye, mint más világvallásokban. Buddha (kb. Kr. e. 560–480) a hagyomány szerint ezt mondta szigorú böjtje eredménytelenségéről: „…amikor csak kevés, kevés táplálékot vettem magamhoz, egy-egy maroknyit, hol babpépet, hol borsópépet, hol lencsepépet, testem rendkívül lesoványodott. Karom és lábszáram olyan lett ettől a szűkös táplálkozástól, mint a nádszál vagy lián szára. Ülepem olyan lett ettől a szűkös táplálkozástól, mint a teve patája. Hátgerincem kiugró csigolyáival olyan lett ettől a szűkös táplálkozástól, mint golyók füzére. Bordáim úgy meredtek ettől a szűkös táplálkozástól, mint rozzant ház tetőgerendái meredeznek. Szemüregem mélyén a beesett szemgolyók úgy ültek ettől a szűkös táplálkozástól, mint mély kút fenekén megcsillanó víztükör. Fejbőröm ráncos és aszott lett ettől a szűkös táplálkozástól, ahogyan a száráról levágott tök megráncosodik és összeaszik a széltől és a nap hevétől. És amikor a hasamat megtapintottam, a gerincemet érintettem, és amikor a gerincemet megtapintottam, a hasamat érintettem, olyan közel került egymáshoz a hasam és a gerincem ettől a szűkös táplálkozástól.” Ezért felhagyott a túlzott önsanyargatással, és követőinek is a józan középutat ajánlotta.

Sok buddhista vegetáriánus (de nem mindegyik). Egyesek naponta csak egyszer, délelőtt esznek, mivel a hagyomány szerint Buddha is így tett. A szerzetesek adományokból, illetve koldulásból tartják fenn magukat. Számukra kötelező előírás, hogy csak délig vehetnek magukhoz táplálékot. A hívőnek tartózkodnia kell minden, a tudatot elhomályosító szertől. Az általános előírások, továbbá a rövidebb-hosszabb böjt célja az önzéstől, a birtoklási vágytól, a helytelen gondolatoktól való megszabadulás, az elmélyülés, a meditáció minél alaposabb gyakorlása – a böjt út a megvilágosodáshoz.

Az iszlámban a böjt hónapja a ramadán, a holdév kilencedik hónapja. Mivel a holdhónapok csak 29–30 naposak, az ideje változik. Hitük szerint ebben a hónapban a 27. napon szállt alá a Korán az égből: „Az elrendelés éjszakája jobb, mint ezer hónap…” (44,3) A böjt ideje napkeltétől napnyugtáig tart: „Egyetek és igyatok addig, amíg meg nem különböztetitek hajnalhasadáskor a fehér szálat a feketétől! Aztán tartsátok be szigorúan a böjtöt az éjszaka beálltáig!” (2,187) Vagyis napközben még a legkisebb morzsa vagy egyetlen csepp víz is tilos. Ez óriási követelmény, akkor is, ha csak a nappalra vonatkozik. Felmentést csak a gyerekek, az öregek, a betegek, a várandós anyák és az utazók kaphatnak. A betegeknek és az utazóknak azonban egy későbbi időpontban teljesíteniük kell a böjtöt. Arra is van lehetőség, hogy akik képesek lennének rá, de nem teszik, azok megváltsák, az ár pedig egy szegény tápláléka. A nappali böjt persze tágabb értelemben is érvényes: kiterjed a dohányzásra, a nemi életre és az illatszerek használatára is.

A böjt célja az iszlámban az, hogy az érzékek megzabolázásával még jobban figyeljenek Isten/Allah akaratára, jótékonyságot gyakoroljanak a szegényekkel és az éhezőkkel; ilyenkor a korábbi haragosok is sokan kibékülnek. A böjt végét három napig ünneplik: a rokonok, barátok meglátogatják egymást, felkeresik az elhunyt hozzátartozók sírját, új ruhákat vesznek, megajándékozzák a gyermekeket – a legfontosabb azonban a lehetőleg szabad téren tartott, ünnepi ima. Mohamed, az alapító (570–632) ezt mondta a böjti hónapról: „…egy hónap, amelynek kezdete irgalmasság, közepe bocsánat és vége megszabadulás a (pokol)tűztől.” Végül csak annyit tegyünk hozzá: máshol is jó lenne ezt – az év többi hónapjára is – kiterjeszteni…

Szentpétery Péter