Élő víz

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Mt 20,28)

Böjt ötödik hetében az Útmutató reggeli igéi az Emberfia főpapi szolgálatát állítják elénk. A Zebedeus fiak ezt kérték Jézustól: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.” (Mk 10,37) De ez az Atya „dolga”, sőt az óegyházi evangélium szerint (Jn 8,50) Jézus dicsőségéről is ő mond ítéletet. Judica – „Ítélj meg engem, oh, Isten” (Zsolt 43,1; Károli-fordítás) – ezt csak Jézus kérheti jogosan, mert ő az Úr engedelmes, szenvedő szolgájaként áldozta fel magát jóvátételül, így hordozta el a minket terhelő halálos ítéletet. Az Emberfia életét váltságul adta, hogy a bűn, a halál és az ördög rabszolgaságából felszabadítson sokakat. Feketevasárnap ezért fordul – bírósági nyelven megfogalmazott kérelemmel – az igaz Bíróhoz a zsoltáros: „Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet (…), miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom…?” (Zsolt 43,1–2) Az Emberfia e heti igénkben olvasható kijelentésével – az uralomra vágyó mindenkori tanítványoknak – követendő példát ad az engedelmes szolgálatra. Az örök főpap „örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki” (Zsid 5,9). Az Úr Szolgája személyének hármas – főpapi, királyi és prófétai – tisztsége elválaszthatatlanul összefonódik Krisztusban. E héten főpapi szolgálatára esik a hangsúly, amely alapvetően különbözik Lévi fiainak ószövetségi papi szolgálatától, mert Jézus „üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid 7,25). Jób az emberi könyörület hiányától is szenved, de tudja, „hogy van ítélőbíró”, aki majd igazságot szolgáltat neki. Védelmezője maga az Isten: „Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más…” (Jób 19,29.27) Az óegyházi epistola tömör összefoglalást ad a jövendő javak főpapjának szolgálatáról: „Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.” (Zsid 9,15) A Lélek bizonyító erejével Pál is egyedül a megfeszített Krisztust hirdeti (1Kor 2,1–5). Az igazi főpap egyetlen és tökéletes áldozata egyszer s mindenkorra érvényes, mert „ahol pedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat” (Zsid 10,18). „Krisztus egyszeri áldozata mindörökre érvényes, s mi üdvözülünk, mert hiszünk benne. Aki valami egyebet is melléje állít ennek az áldozatnak, istenkáromlást cselekszik. Mert csak egyetlen áldozat van” – így tanít reformátorunk. Jézus az ártatlan Bárány, akit az üdvözültek körében látott János, „akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva” (Jel 14,1). Hallod: „Új ének merre cseng? / Az égi fényben fent. / Kél a halleluja, / És ujjong minden szent, / És szól a hárfa húrja…” (EÉ 151,4)

Garai András