Egyházunk egy-két hete

Emlékszem arra a tavaly februári napra, amikor először találkoztam az új lelkész házaspárral és kisfiukkal Őrimagyarósdon; pár napja érkeztek új szolgálati helyükre a távoli Kiskőrösről. Rövid bemutatkozás és beszélgetés után elköszöntünk egymástól. Nagyon kedves, nyílt és szimpatikus család benyomását keltették. Azóta eltelt egy év, és túl vagyunk nemcsak Farkas Sándor őrimagyarósdi lelkész, hanem felesége, Farkasné Kőrösi Krisztina nádasdi lelkész beiktatásán is. Véleményem azóta sem változott.

Február 19-én délelőtt zsúfolásig megtelt a nádasdi evangélikus templom, hogy akik eljöttek, tanúi lehessenek Krisztina ünnepi beiktatásának. Ezt az alkalmat körülbelül öt hónapnyi szolgálat előzte meg, amely biztosan nem volt könnyű sem az iktatandó lelkésznő, sem a gyülekezet számára. Krisztina elődje, Rác Miklós több évtizeden át szolgált ebben a gyülekezetben. Az átmeneti időszak elég volt ahhoz, hogy kiderüljön, helyesen döntöttünk-e.

Az istentiszteleten Vető István esperes hirdette az igét 1Tim 4,12–16 alapján. Elmondta, hogy a lelkésznő Jézus Krisztus jó szolgája lesz, ha figyel önmagára, a tanításra és a hallgatóira. A lelkésznek nem az a feladata, hogy megszerezze az üdvösséget a maga és az övéi számára, hanem a munkáját kell végeznie, Istentől kapott küldetését kell betöltenie, s miközben ezt teszi, megmenti önmagát és hallgatóit is – hangsúlyozta az esperes.

Farkasné Kőrösi Krisztina prédikációjában Ef 3,14–19 alapján arról beszélt, hogy az embernek belső erőre van szüksége, amely Krisztus szeretetén alapszik. Így falak helyett a szeretet hídjait építhetjük fel. „Ez a szeretet pedig képes megtartani, erőt adni, és megújítani egyént, közösséget, családot, hitet, életet” – mondta igehirdetésében a lelkésznő.

Az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen számos meleg hangú köszöntés hangzott el. Az esperes után dr. Nagy János, a Vasi Egyházmegye felügyelője, Németh Zsolt országgyűlési képviselő, a helyi intézmények képviselői, valamint gyülekezetünk tagjai üdvözölték az ünnepeltet. A köszöntők sorát dr. Németh Jenő zárta Pascal egyik gondolatával: „»Csak háromféle ember van: az egyik az, aki megtalálta Istent, és szolgálja is. Ezek az emberek értelmesek és boldogok. A másik minden igyekezetével keresi Istent, de még nem talált rá. Ezek boldogtalanok, de értelmesek. Az összes többi úgy él, hogy nem keresi Istent, és nem talált rá. Ők balgák és boldogtalanok.« Kívánom, hogy az újonnan beiktatott lelkész szavai, igehirdetései termékeny talajba hulljanak, s ennek eredményeképpen minél többen a Pascal gondolata szerinti első csoportba kerüljenek.” Az ünnepség fehér, szépen terített asztal mellett ér véget.

Kovács Györgyné