Keresztutak

Kárpátalján mintegy százhúszezer református él. Az egyházkerület három egyházmegyéjében száznyolc gyülekezet működik. Volt olyan időszak a szovjet időben, amikor mindössze huszonnégy lelkész szolgált, embert próbáló körülmények között. Ma – az elsősorban magyarországi képzésnek köszönhetően – immár hetven lelkészük van. A kommunizmus összeomlása után itt jószerével minden romokban hevert. Az egyház számos templomát felrobbantották, vagy ha az épületet megkímélték is, kolhozirodát, mozit, műtrágyaraktárat rendeztek be benne. Isten háza sok esetben ateista múzeum lett, amelyben gúnyrajzok és különféle propagandaanyagok fogadták a látogatókat. Aztán itt is földre hullott a vörös csillag…

„…kéz érintése nélkül…”

Horkay László püspökkel a szolyvai emlékparkban állunk. Hiába van mínusz 15 fok, természetes módon levesszük a kucsmánkat. A tavaly létesített kegyeleti hely azoknak állít emléket, akiket a szovjet megszállás során elhurcoltak. 1944 őszén a munkácsi Rákóczi-kastélyból indult a halálmenet, amely vagy a lágerekben, vagy az itteni tömegsírban végződött. Harmincezer áldozatról beszélnek. Most vastag hótakaró alatt alusszák álmukat. Megrendülten nézem a hatalmas oszlopokat, amelyeken települések szerint csoportosítva szerepel a mártírok neve. Asztélytól Zápszonyig, vagyis a szó szoros értelmében A-tól Z-ig. Meghajtjuk fejünket. A püspök imája ahhoz szól, aki megsebez, de be is kötöz. Szavaiból a szétdarabolt ország egészének féltése árad. Tudjuk, számos lelkész is a terror áldozata lett.

A lágerbe hurcolt lelkipásztorok közül Gulácsy Lajos volt a legfiatalabb, őt a közeli Munkács parókiájáról vitték el. Tíz év börtönre ítélték; ebből több mint hét évet le is töltött Kazahsztánban. Utána sokáig fizikai munkát végzett, s csak fokozatosan térhetett vissza az egyházba, amelynek a fordulat után aztán püspöke lett. A nyolcvanévesen is fürge Gulácsy Lajos elmondja, hogy kiszabadulása után találkozott az őt letartóztató KGB-s tiszttel, aki megkérdezte, hogy ugye haragszik rá. Ő úgy válaszolt, hogy meg tudott neki bocsátani. „Ennyivel kevesebb ma a terhem” – mondja a világ legtermészetesebb módján. Azután arról beszél, hogy a szovjet birodalom – akárcsak a Dániel próféta könyvében említett hatalmas szobor – „kéz érintése nélkül”, vagyis az isteni igazságszolgáltatás nyomán omlott össze.

„…és a romok megépíttetnek”

A romokon új életet kellett építeni. Kárpátalján a rendszerváltozás óta tizennégy új református templom épült. Most a parókiák és a gyülekezeti központok vannak soron. Mindezzel a babiloni fogság prófétájának szavai teljesednek be: „…és a romok megépíttetnek” (Ez 36,33; Károli-fordítás). Mindenütt épülőfélben lévő házakat látunk. Félig kész a tágas bótrágyi és somi parókia, már lakható a tiszaújfalusi és a csapi paplak. Épül a beregszászi és a nagydobronyi öregotthon. Bétel Missziói Központ néven továbbképzések és evangélizációk céljára már használatba vették a felújításra szoruló balazséri kúriát, amelyet az egyház kárpótlásként kapott vissza. Beregszászban szorgos munka folyik a zsinati iroda épületében.

Még inkább épül azonban a lelki ház! A Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet nagy hangsúlyt fektet a bizonyságtevő életre. A KRISZ a sokféle káros hatásnak kitett fiatalok körében – egyebek mellett – drogprevencióval is jelen van.

Kárpátalján valósággal szomjazzák az emberek az igét. A legtöbb gyülekezetben tele vannak a templomok; ez Nagydobronyban vasárnaponként hat-nyolcszáz embert jelent. Ugyanitt a hétfő esti bibliaórán legalább százötvenen vettek részt. Ungváron ukrán missziót is folytatnak; ennek következtében a többségi nemzetből is mind többen csatlakoznak a reformátussághoz. A beregszászi Kálvin Nyomda Hollandiából kapott gépein újságok, naptárak, hittankönyvek és különféle traktátusok készülnek.

„…az én életem sem drága nékem”

Pál apostolnak az efezusi vének körében elmondott megrendítő hitvallását Horkay püspök idézi akkor, amikor az egyházkerület beregszászi központjában felvételi alkalmassági vizsgán találkozik a lelkészjelöltekkel. Az apostolok cselekedeteiről szóló könyvben megőrzött szavakat (20,24; Károli-fordítás) atyai módon helyezi a fiatalok szívére, kérve őket, hogy teljes odaszánással készüljenek a szent szolgálatra, és ha Isten újra szenvedést bocsátana az egyházra, akkor készek legyenek akár mártíromságot is vállalni. Majd elmondja, hogy Kárpátalján a lelkész bizonyos fokig orvos, tanító és jogász is kell, hogy legyen. Tapasztalataim szerint ugyanilyen elhivatottság jellemzi a pedagógusokat is. Azokat, akik az egyház által létesített cigány iskolában tanítanak nagy alázattal és türelemmel, vagy akik az egyházkerület által működtetett három líceum valamelyikében dolgoznak.

Külön kell szólni a szolyvai óvodáról és iskoláról, amelyek közös épületében vasárnap istentiszteletet is tartanak. Itt a magyarság igazán szórványban él. Ha egy vasárnap negyvenöten vannak az istentiszteleten, akkor a lelkész tudja, hogy két híve beteg, őket meg kell látogatnia. A gyülekezetnek ugyanis negyvenhét tagja van, és bizony minden egyes embert számon tartanak. Az óvodába sok olyan gyerek jár, akinek a családjában csak a nagyszülők beszélnek magyarul – de van remény arra, hogy a kicsiken keresztül a szülők nemzedékét is elérik majd. A dolgozók odaadását mi sem jellemzi jobban, mint hogy átlagosan 200-250 grivnyát keresnek, ami átszámítva a tízezer forintot sem éri el.

„…éheztem, és ennem adtatok…”

A kárpátaljai reformátusok élete azt példázza, hogy a lelki ébredés hatással van a felebaráti szeretetre is. Egy olyan országban, amelyben közismerten sok az utcagyerek, különös jelentősége lehet a modellértékű nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthonnak. Munkácson is működik árvaház, igazán családias körülmények között. A csongori iszákosmentő misszió egy valóságos népbetegség áldozatain próbál segíteni. A Sámuel Alapítvány azon fáradozik, hogy hívő családok fogadjanak magukhoz árva gyerekeket, a Tálentum Alapítvány a szegényeket és a nagycsaládosokat karolja fel. Közben azonban nem feledkeznek meg a délkelet-ázsiai természeti katasztrófa áldozatairól sem: az egyházkerület hívei körében több mint tizenötezer dollárnyi támogatást gyűjtöttek össze Srí Lanka javára.

Kárpátalja sokat szenvedett magyarsága élni akar. Az itt élő reformátusok valóban az ige egyházát alkotják. Tudom, szívesen fogadják az anyaországi látogatót. Érdemes átlépni a természetellenes földrajzi és felekezeti határokat. Magyarországi lelkészek és gyülekezeti tagok: vágjatok neki az útnak, és látogassatok el Kárpátaljára! Halljátok meg azt a felszólítást, amellyel Jákób is útnak indította fiát, Józsefet: „Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid…” (1Móz 37,14)

Fabiny Tamás