Élő víz
Mi a válaszod?
A minap álltam a járda szélén, és vártam, hogy zöldre váltson a lámpa. Mikor megláttam a zöld színt, elindultam a túloldalra. Át is értem, amikor megpillantottam egy fiatal, vak lányt, aki – botját kezében tartva – mozdulatlanul állt, nem mert elindulni, mert nem látta a jelzést. Belekaroltam, és visszafordulva átkísértem az úton. A közeli buszmegállóhoz akart eljutni, s mikor megkérdeztem, el tud-e menni addig, karomat elengedve, nagyon határozottan azt válaszolta: „Persze!” Pedig latyakos, csúszós volt az út. A túloldalról visszanéztem, s láttam: szerencsésen odaért a buszmegállóhoz.
Ha valamire azt mondjuk: persze, akkor biztosak vagyunk a dolgunkban. A magabiztos emberek szókincsében gyakran találkozunk a „persze” szóval. Mi, bűnben élő, tévelygő, keresztény emberek vajon tudunk-e olyan egyértelmű választ adni életünk legfontosabb kérdéseire, mint a vak leány az én kérdésemre?
Hiszel Istenben? Ismered és olvasod a Bibliát? Betartod-e a Tízparancsolat intelmeit? Tudsz-e imádkozni? Első válaszunk legfeljebb ez lehet: „Talán. Nem mindig.” Hiszel-e abban, hogy Jézus Krisztus keresztáldozata által megbocsáttatnak bűneid, és örök életet nyerhetsz? Nem biztos, hogy ezt válaszoljuk elsőre: „Persze, hogy hiszek!” De azután rá kell döbbennünk arra, hogy erre a kérdésre nem lehet bizonytalan a feleletünk, mert akkor elesünk a latyakos, csúszós úton, és soha nem érünk célba, nem nyerjük el az élet koronáját.
A közelgő húsvét, Krisztus keresztre feszítése, halála, majd feltámadása felhívja a figyelmünket arra, hogy aki maga vitte bűneinket a keresztfára, az szeret bennünket, és végigvezet az úton, hogy földi életünk után lakói lehessünk az ő országának. Ha Istentől elnyerjük a hit ajándékát, akkor az maga a kegyelem, s a nekünk szegezett kérdésekre biztosabbá válhatnak válaszaink, s a „talán” helyett természetes lesz, hogy azt feleljük: „Persze hogy hiszek Istenben, az én Uramban.” – „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Róm 11,36)
Csaba Piroska