Kultúrkörök

A keresztény élet lényege nem más, mint Krisztus követése, sőt a szó legszorosabb értelmében imitatio Christi. A Krisztus-utánzás azonban csak a szenvedés által válik hitelessé. Luther a passióról szóló tanításában két dolgot hangsúlyoz: „ut sequeremur” (hogy kövessük őt), és „facta ut per eam liberaremur” (hogy megszabaduljunk őáltala). A Krisztus-követés Bach János-passiójának első szoprán áriájában nyer realitást. „Ich folge dir gleichfalls mit freudigen Schritten”, azaz „hasonlóképpen követlek én örömteli léptekkel”.

Az ária kapcsán számos kérdés fogalmazódik meg bennünk. Mit jelent a követés, „nachfolgen” teológiai és zenei értelemben? Ez a gondolati tartalom hogyan jut kifejezésre az áriában? Az ária esztétikai, szellemtörténeti értelmezése mennyiben lehetséges ma számunkra? Létezik-e kompozíciós tradíció a Krisztus-követés megjelenítésére? Milyen asszociatív öszszefüggés jelenik meg az áriát megelőző recitativo kapcsolatában? Milyen kapcsolata van az ária szövegének konkrét bibliai szövegekkel, korálokkal, kantátaszövegekkel? A mű prédikáció jellege hangversenytermi előadás során menynyiben nyílik meg a mai hallgató számára, vagy teljességgel elvész, mert az egyházi esztendő szép rendjében egy konkrét időponthoz van kötve?

Elsőként essék szó a szöveg és a zene asszociatív kapcsolatáról. Az áriát a recitativo egyetlen mondata előzi meg: „Simon Petrus aber folgete Jesu nach und ein and�rer Jünger.” („Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust.”) (1. kottarészlet) Az asszociatív kapcsolat itt nemcsak a szövegben, de a zenében is létrejön. Az F-B kvart felütést, az öt hangból álló emelkedő diatonikus skálát és a B alaphangra való visszatérést már a recitativo anticipálja. A recitativo további különlegessége, hogy a „folgete” („követte”) kifejezésre egy daktilus jelenik meg, mely nem csupán a szövegritmust követi, hanem a rövid tizenhatod értékek megjelenésével már az ária jellemző, tizenhatod mozgását inspirálja. Feltűnő továbbá a „nach” kifejezésre eső eszklamáció, mely nemcsak az adott szó kiemelését hangsúlyozza, hanem amellett, hogy dallami tetőpont, új harmóniát is hoz.

Íme az imitáció első jelentése. Imitáció mint repetíció, ismétlés, egy téma azonos vagy más hangról való indítása egy azonos vagy másik szólamban. Esetünkben ez egy azonos hang, de másik szólam: ott tenor, itt szoprán. A bibliai szöveg (recitativo) és annak értelmezése, magyarázata (ária) kapcsolódik össze, ahogyan Bach összes lipcsei kantátája is ennek a lutheránus prédikációmodellnek felel meg, mely homiletikai kettős funkcióját, az explikációt és az applikációt tartja szem előtt. Bibliai szövegmagyarázat és teológiai tanítás. A kulcsszó, amely a két tételt összeköti, a „folgen” (követni). És az áriában a múlt jelenné változik. A harmadik személyből első lesz, nem Simon Petrus és a másik tanítvány, hanem „én” („ich”), és nem követte („folgete”), hanem „követlek” („folge”) itt és most. Bach az áriában a zene minden pillanatával Krisztus-követésre hív. Az imitáció második elemeként a fuvolaszólam önmagát ismétli (2. kottarészlet).

A folytatásban egy emelkedő szekvenciát (egy motívum más-más hangfokon való többszöri ismétlése) hallunk mint az imitáció harmadik elemét, melyben az egymást követő ütemek első hangjai a tételt indító emelkedő skála transzponált alakját szólaltatják meg.

És végül a követés, utánzás legszorosabb és legtökéletesebb formája következik: a basszus, az énekszólam és a fuvolák között megszólaló kánon.

Az ária zenéjének alapaffektusa az imitáció mellett a „mit freudigen Schritten” („örömteli léptekkel”), mely a continuo nyolcad mozgásában jelenik meg. Nézzük az ária szövegének folytatását:

„Und lasse dich nicht Mein / Leben mein Licht.” („És el nem hagylak téged, / én életem és fényem.”)

Jákób tusakodásáról 1Móz 32,26-ban ezt olvassuk: „Ich lasse dich nicht”, Jn 8,12-ben pedig ez áll: „Ich bin das Licht der Welt. Wer mich nachfolget der wird nicht wandeln in Finsternis, sondern wird das Licht des Lebens haben.” „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” De érdemes egy pillantást vetnünk Christian Keymann 1658-ból származó énekének első versszakára is, mely a BWV 124-es Meinen Jesum laß ich nicht kantáta alapja: „Er ist meines Lebens Licht, meinen Jesum laß ich nicht.” „Ő életem fénye, Jézusomat nem hagyom.”

Az ária szövegének második feléből csupán egyetlen sort ragadok még ki, mert ez megint specifikusan a lutheránus tanítás egyik sarkalatos tételét fogalmazza meg. „Selbst an mir zu ziehen, zu schieben, zu bitten.” „Engem szüntelen vonj, taszíts, hívogass!” A „sola gratia” (egyedül kegyelem által) gondolata nyer itt kifejezést. Mert a követés sohasem saját erőből történik, Krisztus az, aki kegyelme által engem magához vonz. Luther ezt így fogalmazza meg: „Mert nem is lehetséges, hogy Krisztus szenvedését magunktól alaposan meg tudjuk fontolni. Istennek kell jelen lennie a szívünkben.”

A BWV 22-es Jesus nahm zu sich die Zwölfe kantátában ez áll: „Mein Jesu ziehe mich, so werd ich laufen” („Jézusom, vonj magadhoz, s én futni fogok”), vagy a második tételben: „Mein Jesu, ziehe mich nach dir, ich bin bereit, ich will von hier und nach Jerusalem zu deinen Leiden gehn” („Jézusom, vonj magadhoz, készen vagyok, innen elmegyek és követlek Jeruzsálembe, szenvedéseidhez”). Mindezekben a szövegekben jól megfigyelhető a dialógus jelleg. Az emberi kérés (Bitte) és az isteni aktivitás.

A ziehen néhány bibliai megfelelése: „Zieh mich dir nach, so laufen wir (…), wir freuen uns und sind fröhlich über dir.” „Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! (…) …örvendezünk és vígadunk te benned…” (Énekek 1,4; Károli-fordítás) „Es kann niemand zu mir kommen, es sei denn, daß ihn ziehe der Vater…” „Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt…” (Jn 6,44; Károli-fordítás) „So will ich sie alle zu mir ziehen.” „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.” (Jn 12,32; Károli-fordítás)

A BWV 43-as Du Lebensfürst, Herr Jesu Christ kantáta Johann Rist énekét használja fel, amely így szól: „Zieh uns dir nach, so laufen wir, gib uns das Glaubens Flügel.” Vagy a BWV 152-es, „Tritt auf die Glaubensbahn” kezdetű kantátában Jézus és a lélek közti dialógusban ezt halljuk: „Ach ziehe mich, Liebster, so folg ich dir nach.” Ahogy Luther írja: „Krisztus által az Atya vonz magához téged.” A követés mellett Luther a Krisztus által való megszabadulást is hangsúlyozza. A megszabadulás titka Bach páratlan zenei szimbolikájában a két alt áriában nyer feloldást. Az első ária (No. 11) arról énekel, hogy a megkötözött Jézus fog engem bűneim kötelékéből feloldozni, üdvözíteni (3. kottarészlet).

Az énekszólam témája teljesen azonos az Es ist volbracht (Elvégeztetett) ária (No. 58) dallamával, melynek jelentése: Jézus utolsó szava és kereszthalála oldozott fel bennünket bűneink alól.

Dr. Kamp Salamon