e-világ

Március 22.: a víz világnapja

„A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” (1Móz 1,2; Károli-fordítás)

Az, hogy a víz mennyire meghatározója létünknek, valószínűleg mindenki számára nyilvánvaló. Tudjuk, hogy víz nélkül nincs élet, már csak azért sem, mivel testünknek mintegy hetven százaléka éppen ez a folyadék. Elég csak egy pillantást vetni a földgömbre, és nyomban szembeötlik, hogy bolygónkon a vízzel borított terület sokkal nagyobb, mint a szárazföld. Óceánok, tengerek uralják planétánkat, amelyek egyrészt teret adnak ezer és ezer élőlénynek – s így táplálékot az embernek –, másrészt pedig elképzelhetetlen nélkülük Földünkön a vegetáció. Meghatározó szerepük van az éghajlat alakításában, a közlekedésben, és a sportolás, szórakozás, pihenés helyszínéül is szolgálhatnak. A hatalmas víztömegnek ugyanakkor hulladékfeldolgozó, -lebontó szerepe is van – s még hosszasan sorolhatnánk funkcióit. De az sem mellékes, hogy – földtani értelemben – a tengerek hatalmas oldószerek, amelyek anyagok ki- és átalakulásában játszanak fontos szerepet azzal, hogy létrehozzák, szállítják, nem utolsósorban pedig tárolják a fejlett életmód fenntartásához szükséges szerves és szervetlen anyagok, nyersanyagok egy jelentős részét.

Történelmi események is sokszor kapcsolódtak a vízhez. Birodalmak harcoltak tengerek, kikötők feletti uralomért, folyókért, s felvirágoztak, ha sikerült győzniük. Ám a szárazföldön sem volt sokkal békésebb az élet, sokszor csak véres háborúk, csaták árán lehetett egy-egy településalapításra alkalmas területet megszerezni; ezek esetében – mint oázis a sivatagban – az életet jelentette az ivóvíz közelsége. Amelyből lényegesen kevesebb van, mint a sós tengervízből: az édesvíz a Föld vízkészletének mindössze körülbelül négy százaléka. Ezzel, ennyiből kell gazdálkodnunk, hogy jusson az egyre növekvő lélekszámú lakosságnak, használhassuk energia termelésére, de elengedhetetlenül szüksége van rá a mérhetetlen étvágyú iparnak, és természetesen nem létezhet nélküle a mezőgazdaság sem. Életbevágóan fontos tehát, hogy az „emberiség” belássa: mivel az édesvizek kitermelése hosszabb távon sem fokozható jelentősen – hiszen a készlet nem vagy csak alig növelhető –, sokkal ésszerűbben kell a felhasználást megszervezni. Mert étel nélkül akár heteket is elviselhet, folyadék nélkül azonban legfeljebb két napig bírja ki a szervezet. S a tisztálkodáshoz, jó közérzethez, higiéniához szükséges vízről sem szabad megfeledkeznünk.

Ma már komoly felkészültségű szakembergárda s fejlett technológia szükséges ahhoz, hogy a tiszta, egészséges víz a fogyasztókhoz kerüljön. Igaz, nyerhető felszíni vizekből is, bár mára csak kevés, ivóvíz minőségű szabad tükrű vízfelület maradt. Inkább felszín alatti vízadókból származik, és mindenképpen szigorú ellenőrzéseken kell keresztülmennie, mielőtt eljut a felhasználókhoz. Kevesen isznak nyitott kútból származó, netán állandóan csörgedező erdei forrásból fakadó vizet, pedig ez összehasonlíthatatlanul finomabb, ízesebb, mint a megnyitott csapból kiömlő ital. Hát még a kevesek kiváltságaként csak barlangok mélyén megízlelhető, hűvös, ízes karsztvíz!

Nem sok olyan globális probléma, mindenkit érintő terület van a nemzetközi életben, amelynek megítélésében ennyire egyetértés mutatkozik. Hiszen abban mindenki – politika, tudomány, hatalom, tőke, civil mozgalmak – egységes álláspontot képvisel, hogy Földünk vízkészletét óvni, védeni kell. Abban sincs vita, hogy a cél az: mindenkihez eljusson – a szomjazó kontinensen, Afrikában is – ez a nélkülözhetetlen őselem. Jelenleg azonban úgy tűnik, nagyon messze van még, amikor ez az álom valóssággá válhat, mivel a megvalósítás és a finanszírozás módjai körül komoly nézetkülönbségek mutatkoznak.

De nem csak testi szükséglet a víz! Ki ne emlékezne egy gyönyörű vízparti tájra, izgalmas hajó- vagy csónakkirándulásra, nyáresti, nádas melletti üldögélésre, amikor a csillagos égboltra nézve szinte érezhető közelségbe kerül az univerzum? Nem véletlen, hogy számtalan alkotást ihletett, zenében, irodalomban, festészetben, építészetben egyaránt.

Csaknem minden vallásban szerepet játszik, de nekünk, keresztényeknek kiemelten fontos jelentőségű ez az – egyébként egyszerű – vegyület. A Bibliában is sok helyen olvashatunk róla, s ami a legfontosabb: ezzel történik a keresztelés, amely – ahogy Luther mondja – nem más, mint Isten igéjével együtt használt víz.

Ám a Mindenható nem engedi, hogy felelőtlenül bánjunk ezzel a hatalmas energiával! Használhatjuk Földünk e nemes anyagát, élhetünk a víz, a vizek adta áldással és lehetőségekkel, de vannak Teremtőnk által szabott korlátaink, amelyeket nem léphetünk át!

Vigyázzunk rá és becsüljük meg tehát Atyánk e különleges ajándékát, éltető elemünket: a vizet.

Gyarmati Gábor