)
Keresztény szemmel
A keresztfa titkáról
|
|
A sajátos és gondolatainkat magával ragadó előadás a keresztfa titkát mint igazi keresztény misztikumot szemléltette. A keresztény egyház történetében mindvégig jelen volt, van a misztika, vagyis a közvetlen tapasztaláson túli ismeretszerzés az érzékeinkkel való (empirikus) tapasztalás útján megismerhetetlen valóságról. A görög „müsztérion” szó egyik jelentése: titok. A hit emberi értelemmel fel nem fogható „titkait”: Istent és Isten mennyei világát akarta a középkori keresztény misztika extázisban, egyfajta önkívületben megtapasztalni. Luther felismerte, hogy a szerzetesi misztika a kereszt útját lényegében az ember Istenhez vezető útjaként írja le, míg a valós irány pont fordított: a kereszt útja Istennek az emberhez vezető útja. Ezen az úton pedig kizárólag a hit járhat, nem az extázis.
Ugyanakkor maga a hit nem az emberből kiinduló vagy az emberből származó dolog. Luther szerint a hitnek az emberben alapja sincs. Bár én hiszek, a hit mégsem az enyém. A cselekedeteim az enyéim, mindenestül hozzám tartoznak, de a hitem nem. A hitem nem az én kinyújtott csápom Isten felé, hanem Isten „csápja”, amellyel engem elér, és amely által kinyilatkoztatja magát. Isten nemcsak ismereteket ad magáról a hit útján, hanem önmagát adja. Luther szerint ahogyan az úrvacsorában valósággal jelen van Jézus, a hitben szintén Isten maga van jelen – rejtőző formában. Elrejtőzik, de csak azért, hogy kinyilatkoztassa magát! Ezzel minden érzéki úton nyert tapasztalatnál szilárdabb és biztosabb tapasztalathoz juttat önmagáról, irántunk való jóindulatáról, bűneink bocsánatáról, egyszóval szeretetéről. A hitben Isten jön el hozzánk, hogy átöleljen szeretetével. A hit tehát a kereszt teológiájának koordináta-rendszerében nem áll szemben a misztikával, hanem a hit maga a misztika!
A protestáns közgondolkodásban „az ige egyháza” önmeghatározás helytelen értelmezése gyakran megszegényíti hitünket. Hit természetesen nem lehetséges az ige mellőzésével. A hitet a Szentlélek az ige által teremti, tartja fenn és táplálja. Az ige célja azonban nem csak az, hogy értelmünket annak belátására juttassa, hogy „ilyen vagyok én, ilyen az Isten”. Az ige az Isten jelenlétében való átélés szintjén ad tapasztalatot arról, hogy én ki vagyok, hogy aztán önmagam valóját átélve tapasztaljam meg azt is, hogy ki az Isten. Ezért mondja Luther, hogy a passió nem egy kétezer évvel ezelőtti történet, hanem – helytől és időtől függetlenül – Isten története velünk. Teljesen mindegy, hogy hol és mikor hallgatjuk a passiót, annak csak akkor van értelme, ha a hallgatás által – így mondja Luther – valósággal belevonatunk.
Az üdvösség minden ember számára kész. Automatikusan azonban senki sem részesülhet benne. Luther számára a részesedés a valódi tét. Éppen azért, mert maga a hit titok, misztérium, nem áll az ember hatalmában. Nincs semmi értelmes, józan magyarázata, mert nem tőlem van, alapja sincs bennem, nem is belőlem fakad, mégis valóság. És a hit tapasztalata Isten üdvözítő szeretetéről olyan bizonyosság, amely Isten kinyilatkoztatásából ered, és amelyben Isten maga van jelen. Amennyire hiszem, annyira már itt és most is az enyém!
A hit olyan titok, amelynek forrását nem a homály, hanem a fény teszi a földi érzékek számára láthatatlanná. A hitben ugyanis a „keresztfa titka tündököl”. A kereszt teológusának a hit útja nem az extázis és nem a homály misztikáját, hanem a fény misztikáját jelenti. Mély titok, de nem sötét titok, hogy Isten kiben teremti meg az üdvösségben való részesedés egyetlen feltételét, kinek adja meg a hit ajándékát. Megadja mindenkinek, aki gyermeki bizalommal kéri, aki saját csődjét felismerve nem lázad, hanem az evangéliumból jól ismert módon, ezekkel a szavakkal kéri: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9,24)
Kovács László