A közelmúlt krónikája

A Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesti Kollégiumaiban – két, egymástól távol eső öreg épületben – száznyolcvan diák él. Az egyetemi-főiskolai kollégium a XIII. kerületben, a 3-as metró vonalán, a középiskolai pedig ugyancsak könnyen megközelíthető helyen, gimnáziumaink körzetében található. Az intézmény az elmúlt tíz évben 251 érettségizettet és 158, egyetemet vagy főiskolát végzett friss diplomást bocsátott útjára. Az érettségizettek 90%-a az érettségi évében felvételt nyert valamely felsőfokú intézménybe. A diplomások között szinte minden hivatás megtalálható: orvos, jogász, gyógyszerész, közgazdász, mérnök, matematikus, biológus, meteorológus, nyelvész, tanár, tanító, gyógytornász és így tovább.

A két épület együttes költségvetése évente 80-90 millió forint. A kollégiumok működését biztosító személyi állomány létszáma az évek folyamán – a költségvetési megszorítások miatt – fokozatosan csökkent. (Mindkét épületnek saját személyzete van.) Az átvételkor (1995-ben) 36 főből állt a munkatársi gárdánk, 2005-ben azonban már csak 28-an igyekeznek ellátni ugyanazokat – illetve sok esetben a megszaporodott – feladatokat. Nehéz anyagi helyzetünk miatt ma is fel kell tennünk a kérdést: lehet-e még a létszámot csökkenteni az ellátás színvonalának a károsodása nélkül?

Az intézményekben a kezdetektől fogva nagy létszámú evangélikus diákság nevelődik, jelenleg is 67-70% között van az evangélikusok aránya. A pedagógusok 100%-a evangélikus. Az első évtől kezdve fontos elv volt, hogy legyen a lelkeknek gondozója, azaz legyen otthonlelkészünk. Kitűnő lelkészekkel volt szerencsém találkozni az elmúlt évek során, akik számtalanszor áldozták arra az estéjüket – sokszor éjszakába nyúlóan is –, hogy áhítatot, hittant, bibliakört vagy beszélgetéseket tartsanak az itt élő, hitükben formálódó fiataloknak. Azt is fontos megemlíteni, hogy munkájuk a nevelőknek – és az igazgatónak is – lelkiekben komoly támaszt jelentett s jelent ma is. A Rózsák terén az elmúlt években Krámer György, Johann Gyula, Lénárt Viktor, a Luther Otthonban pedig Hafenscher Károly, Győri Gábor, Győri Tamás és Lénárt Viktor végezte a spirituális munkát.

A középiskolai kollégiumot az első öt évben – szinte kizárólag – fasori és Deák téri evangélikus gimnazisták lakták. Mára ez megváltozott: a kollégistáknak csak a fele kerül ki két budapesti gimnáziumunk tanulói közül, a többi diák más iskolába jár. Sokan vannak a Bartók zeneiskola diákjai. Ők a komolyzenét hozzák az épület falai közé; minden zugban, a nap minden órájában szól valamilyen hangszer.

A kollégium erőssége elsősorban a tanulásra fordított hallatlan nevelői energiában rejlik. Az eredmények javítása érdekében megszervezett segítő alkalmak, a korrepetitorok alkalmazása fontos hagyományt jelentenek. Másodsorban lényeges szempont, hogy az itt nevelkedő fiatal a felnőtt életében fogékony legyen a kultúra minden ágára. Rengeteget járunk színházba, és sok előadó jön hozzánk. Találkozhatnak a diákok színésszel, nyelvésszel és egyéb tudóssal, népdalénekessel, sportolóval, teológus szakemberrel vagy különböző civil szervezetek képviselőivel. Szeretünk kirándulni, túrázni; lényeges, hogy megismerjük hazánk tájait, jellegzetességeit. Nagyon fontos feladat az is, hogy az itt négy vagy nyolc évig élő diákok megismerjék Budapest nevezetességeit. És persze múlhatatlanul lényeges az is, hogy a diákok bátran merjenek Istenhez fordulni, megköszönve a napot, a sikereket, s kérjék áldását az elkövetkező munkanapokra. Hetente áhítatot, hittanórákat, ifjúsági bibliakört tartunk. A csoportfoglalkozások rendszeres témája a jó magaviselet, az illemtan elsajátítása. Gyermekvédelmi munkánk is kiemelkedő.

Akik előzetesen tájékozódni szeretnének, és megkeresnek bennünket, azoknak szívesen bemutatjuk pedagógiai programunkat, kiadványainkat, illetve az épületet. Várjuk a Budapesten tanuló diákokat!

Elérhetőségeink: MEE Budapesti Kollégiumai, 1074 Budapest, Rózsák tere 1.; igazgato@otthon.lutheran.hu; tel.: 1/351-0522.

Az egyetemi-főiskolai kollégium, a Luther Otthon – ma egyben a Luther Márton Szakkollégium is – egyházunk büszkesége, az egyházi közösséget tanuló evangélikus értelmiség kis bázisa, a jövőnk, egyházunk jövője. Talán kategorikusan hangzik, de evangélikus nevelésünk egyetlen olyan civil helye, ahol a kimenet is világosan látszik. Őszintén gondolom, hogy egyházunk jövője itt van, ahol maguk tudják szervezni esti szemesztereiket, idegen nyelvi, kommunikációs, szaktárgyi, művészeti stb. kurzusaikat, ahol a megszerezhető tudás utáni vágy az igazi rugója, működtetője a kollégium életének. Büszkeség látni, hogy a végzősök távozása után az új tanévben újra és újra helyreáll minden: beindulnak a képzések, az énekkar, a zenekar (LutheRoses), feláll a ház ügyeit intéző kis csapat. Hogy újra és újra van gólyatábor, túra és kirándulás, háromnapos tudományos diákkonferencia, vannak áhítatok, imaalkalmak, csendeshétvégék. Jó látni, hogy szeretik és megbecsülik egymást, hogy senkinek nem tűnik el semmije.

A kollégium a berendezéseit tekintve – a maga helyhiányos módján – korszerűnek mondható. A szobákból elérhető a világháló, amely nélkül a mai egyetemistának lehetetlen lenne az élet. Jó érzés tudni, hogy ezt már a kezdetekkor felismertük, s voltak társak, akik a rendszer kiépítésében közreműködtek. Jó az is, hogy gyülekezetekben és rendezvényeken, az egyház életének színterein már találkozom a régi diákokkal. A volt Luther otthonosok összetartanak, találkozókat szerveznek, támogatják alapítványaikat, ami a szakmai munka segítője.

A kollégiumba jelentkezni – felvételi rendünk szerint – a honlapról letölthető jelentkezési lapon lehet; csak a Budapesten első diplomáért, nappali tagozaton tanuló vidéki diákok jelentkezését várjuk. A Budapestre került fiatalok számára különösen vonzó szokott lenni, hogy reggelit és estebédet biztosítunk.

Elérhetőségeink: MEE Budapesti Kollégiumai – Luther Otthon, 1074 Budapest, Rózsák tere 1.; www.otthon.lutheran.hu vagy egyszerűen Luther Otthon, 1138 Budapest, Vizafogó u. 2–4. Tel.: 1/329-8614 (porta); 1/351-0522 (központi szám).

Az elmúlt tíz évben egyetlen, nem szűnő és komoly problémánk a két budapesti épület tatarozásának a gondja. Mindkét épületünk külseje elhanyagolt, felújításra szorulnának. Sokszor úgy érzem, hogy miközben az ország templomai szépen megújulnak, a beléjük nevelődő ifjúságot szolgáló épületek összedőlnek. Nem így kellene ennek lennie. Nem titok az sem, hogy sokszor szállnak meg nálunk kirándulócsoportok – vidéki vagy külföldi evangélikusok –, s a látvány elborzasztja őket. Az épület belsejének varázsa aztán valamelyest javít az összbenyomáson, mi mégis szégyenként éljük meg ezt az állapotot; restelkedünk úgy is, mint egy intézmény munkatársai, de úgy is, mint egyháztagok. Ez egyben intés is felénk: javainkkal átgondoltabban, jobban kell sáfárkodnunk! Nemcsak a belső, a lélek a fontos, hanem a külső is, amely hordozza azt.

Áldásos szívvel köszönöm meg Istennek ezt a tíz évet, mindazt, amit ez a szép munka örömeiben és gondjaiban adott nekem. Kívánom, hogy még sok fiatal tölthessen (mindkét korosztályból) felejthetetlenül gazdag és gazdagító éveket – a felnőtté érés éveit – az evangélikus kollégiumokban.

Gaál Jánosné igazgató