evél&levél

Újra közéleti témává vált a homoszexualitás kérdése. Mint ismeretes, Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke a homoszexualitást a kisebbik kormányzó párt szellemiségével hozta összefüggésbe. Kijelentése szó szerint így hangzott: „Amennyiben egy szülő azt szeretné, hogy gyermeke első szexuális élményeit egy szakállas bácsitól szerezze, akkor szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re.”

Hatalmas botrány lett az ügyből, jószerével csak az Evangélikus Élet nem foglalkozott vele… Pedig véleményem szerint a KDNP elnökének kijelentését nem pártszimpátia, hanem az Úr igéjének alapján kell vizsgálnunk.

A mózesi törvények a lehető legszigorúbban tiltják az azonos nemhez való vonzódást: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” (3Móz 18,22) „Mert aki csak egyet is elkövet ezek közül az utálatosságok közül, azt mind ki kell irtani népe közül, ha ilyet követ el.” (3Móz 18,29)

Természetes, hogy keresztény emberként nem feladatunk ítéletet mondani embertársaink felett. „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1) – int bennünket Krisztus urunk szava. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy „…az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” (Lk 9,56) Tehát ha az Úr igéje alapján hirdetjük, hogy a bűn rossz, a cselekedetet akkor is külön kell választanunk a személytől.

Az Úr igéje egyértelműen kimondja, hogy házasság csak férfi és nő között jöhet létre. Ezt bizonyítja az első emberpár: Ádám és Éva, a fent idézett mózesi törvény, és e mellett érvel Pál apostol is: „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” (Ef 5,31) Férfi és nő eleve egymás társának lett teremtve; ezt támasztja alá az is, hogy eltérő biológiai adottságokkal rendelkeznek.

Korunk pestisének, az AIDS-nek az elterjedésében megkérdőjelezhetetlen a saját nemük iránt (is) vonzalmat érzők felelőssége. Tehát a homoszexualitás mindenképpen az Úr akarata ellen való, keresztény emberként pedig személyes felelősségünk, hogy ne vegyük félvállról a bűn súlyosságát.

Véleményem szerint Semjén Zsolt pontosan ezt tette: igazi kereszténydemokrataként kiállt a Biblia tanítása mellett, elítélte a bűnt, vagyis a bűnnek egy konkrét esetét. A bűnöst azonban nem!

A homoszexuálisok a társadalom egyenjogú tagjai, úgy élik az életüket, ahogyan a lelkiismeretük engedi, senki nem tör pálcát felettük, s a KDNP elnöke sem ítélte el őket. Pusztán kimondta, hogy az Úr rendelkezései és a magyarországi társadalmi normák alapján egyaránt megengedhetetlen, hogy a homoszexuálisokat pozitívan diszkriminálják – márpedig ha hajlamukat elfogadva engedélyeznénk, hogy azonos neműek is házasságot köthessenek, akkor igenis ezt tennénk.

Sem megalázni, sem felmagasztalni nem szabad a saját nemükhöz vonzódókat. Cselekedeteiket a Szentírás alapján minősíthetjük, de személyük megítélése egyedül az Úristenre tartozik. Fogadjuk el, hogy ők is velünk egyenjogú emberek, de nem szabad többletjogokat biztosítani a számukra. Hajlamaikról pedig – akárcsak a mi vétkeinkről – majd az Úristen fog ítéletet mondani.

Chladek Tibor (Budapest)