Élő víz

Száznál több kisfiú ült a fasori templom padjaiban 1934-ben, mennybemenetel ünnepén. Konfirmáció volt. Az iskola diákjai itt, a szomszédos gyülekezetben készültek a vizsgára, és dobogó szívvel hallgatták a kérdéseket. Sokan voltak, és nem került mindenkire sor, amikor válaszolni kellett. Talán ez a sokaság okozta, hogy elveszett a kellő áhítat, az izgalmas vizsgáról már nem is maradt semmi emléke a résztvevők közül annak, aki felidézte az ötven évvel ezelőtti napot. De büszkeséggel és örömmel töltötte el az a lehetőség, hogy a konfirmandus ifi befogadta az újoncokat. Ezentúl járhatott a fasori ifjúság összejöveteleire, melyeket Danhauser László fiatal segédlelkész vezetett, aki nagy népszerűségnek örvendett a fiatalok körében. Mosolygós arca, kedvessége bizonyította, hogy a kereszténység nem szomorú, savanyú és kedvetlen életforma, hanem csupa öröm és szívesség, jóság, szelídség.

A tavaly olyan népszerű és izgalmas, A passió című film juttatta eszembe ezeket a férjem által elmesélt emlékeket. Mert az ő megtérése is a passióhoz fűződik. Nem egy film plasztikus képei rázták meg őt, hanem a Megváltó szenvedése, melyet a segédlelkész szavakkal ábrázolva mondott el az ifjúsági órán, és az, hogy megértette: Jézus személyesen érte vállalta a kínhalált. Ez a nagyheti élmény adta a kezébe a Bibliát, és tette őt Jézus hálás megváltottjává egész életén keresztül.

A Krisztus előtt ötszáz évvel élt próféta – Ézsaiás – is ilyen plasztikus képekkel ábrázolja a fiát elküldő Isten utolsó esélyét az ember megmentésére. Nagyívű, a szenvedést megrendítően ábrázoló leírása bizony valósággá lett Isten utolsó megmentő tettében, az emberért keresztre küldött Jézusban.

Megrémültem, ahogy leírtam: Isten utolsó esélye, utolsó megmentő tette. Ítélet ez számunkra. Nincs több, nincs más próbálkozás, Jézus Krisztus kereszthalála az egyedüli lehetőség az ítélettől való szabadulásunkra. Nem érdemes pótmegoldásokat keresni, nem hatásos más megváltókhoz fordulni, más istenek kiengesztelésével foglalkozni. Egyedül Jézus Krisztus adhat új életet, bűntől való szabadulást, igazi, örvendező, elégedett, a szenvedésben is tűrő életet. Az ő kínszenvedése – passiója – a mi megváltásunk. Kétezer évvel ezelőtt, a reformáció idején, 1934-ben és most is, egészen addig, amíg Urunk visszajön hatalommal és dicsőségben.

Bencze Imréné