Élő víz

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket

Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre… (1Pt 1,3)

Húsvét ünnepe után az első héten az Útmutató reggeli igéi az ige és Szentlélek által történő újjászületésről szólnak. A mai fehérvasárnap bevezető keretverse is ezt üzeni: „…mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre…” (1Pt 2,2) Nem csak az óegyházi a katekumenoknak volt szükségük erre az eledelre, akik a húsvéti megkeresztelésükkor kapott fehér ruhát fehérvasárnap tették le, az első úrvacsoravételüket követően. Szüksége van erre minden megerősítésre szoruló konfirmandusnak ma is. Két-három évszázada ez a vasárnap a konfirmáció hagyományos időpontja egyházunkban. Az óegyházi evangélium e hármas mondanivalója a mindenkori tanítványok húsvéti hitét erősíti: feltámadott Urunk megjelenése, missziói parancsa és Tamás hitre jutása – „Én Uram, és én Istenem!” Jézus háromszor köszönti így bezárkózott tanítványait: „Békesség néktek!”, s kijelenti: „…boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,28.19.21.26.29) A jelen lévő Péter később így ír: „…őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” (1Pt 1,8–9) Akik ezt vele(m) együtt – már múlt időben – mondhatják, „dicsőítsék az Urat, hirdessék dicséretét” (Ézs 42,12)! Nehogy Jób barátaihoz legyünk hasonlóak; s „Jób pedig imádkozzék értetek. Mert (…) nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób. (…) Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt.” (Jób 42,8.12) Péter így folytatja heti igénk „helyes beszédét”: ti szeressétek egymást, „mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt 1,23). Luther ehhez hozzáfűzi: „Ahol az ige gyökeret ver, ott van a Szentlélek, s új embert teremt, aki egészen más; gondolatban, szóban és cselekedetben. Így egészen átalakulsz!” Főpapi imádságában Jézus ezekért az egészen átalakult, újjászületett tanítványaiért könyörög szent Atyjához, akit csak itt szólít meg így, s azt kéri az övéinek: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. (…) …én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.” (Jn 17,17.19) Nem tévedés; Jézus temetéséről olvasunk (Lk 23,50–56) ama nagypéntek után két héttel? Ez az ige ma megkérdez minket, hogy Pállal együtt részt vettünk-e már óemberünk temetésén?! A keresztség az óember temetése és az új ember feltámadása az életre (l.: Róm 6,3–11). Az új élet Teremtője felemelt hangon mondja ma is: „…aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. (…) Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet.” (Jn 12,46.50) És „Szent Atyja is megszólalt (…) / »Ez kedves egyszülött Fiam! / Őbenne örvend szívem. / Őt hallgatva mindannyian, / Őt kövessétek híven / Az örök élet útján!«” (EÉ 295,2)

Garai András