Egyházunk egy-két hete

A Deák téri Evangélikus Országos Múzeum első terme minden félévben új időszaki kiállításnak ad helyet. Ebben a félévben a Magyarországon kétszázötven éves múltra visszatekintő konfirmáció a tárlat témája. A kiállított anyag érdekessége, hogy nagy része eddig nem volt látható, a raktárakból került elő. A kiállítás a még nem és a már konfirmáltaknak is szól; a fiatalok számára újdonság, az idősebbekben pedig régi kedves emlékeket idézhet fel.

A megnyitó elején Harmati Béla László, a múzeum igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, illetőleg köszönetet mondott Zászkaliczky Zsuzsanna és Kertész Botond tudományos munkatársnak, akik a kiállítás anyagának összegyűjtésében segítettek. Ezután a zuglói evangélikus gyülekezet kamarakórusának hangversenye színesítette a programot Fekete Anikó vezényletével, majd Gáncs Péter püspök mondta el megnyitóbeszédét, aki arra kért: ha a Deák téren elmegyünk a metró bejárata mellett, akkor a nagy M betűről ne csak a metró jusson eszünkbe, hanem a múzeum is, amely a metróbejárattal szemben található, s ahol szintén láthatjuk az M betűt.

Van azonban egy harmadik M betű is – folytatta a püspök –, amelyet nem szabad elfelejtenünk: ez pedig a misszióra kell, hogy emlékeztessen bennünket. Míg a múzeum tárgyai a múltba irányítják figyelmünket, a misszió előretekint. A konfirmáltaknak ez a jövőbe tekintő szolgálat a feladatuk, hogy ne csak fogadkozás maradjon a konfirmációi ünnepségen elmondott szó, hanem valóra vált kérés lehessen: „Kérem a Szentlélek világosságát és erejét, hogy a bűn ellen harcoljak, a szeretetben növekedjek, és a hitben megálljak mindhalálig.” A múzeum falán a „Hic mortui vivunt, muti locuntur” felirat jelzi, hogy a múzeumban sem csak a múltba való visszatekintésről van szó, hiszen „Itt a holtak élnek, a némák beszélnek”. A kiállított tárgyak története megerősítheti a konfirmáltakat a misszióban, identitásuk megőrzésében, hiszen a tárgyak is tanítanak – fejtette ki Gáncs Péter.

A kiállításon nemcsak a pesti gyülekezet első konfirmációs anyakönyvét és konfirmációi ruhákat láthatunk, hanem emléklapokat, kátékat, fogadalmakat is. A látogatók egy érintőképernyős számítógép segítségével megismerkedhetnek a magyarországi konfirmáció történetével is, mely a pietizmus idején vette kezdetét a 17–18. században. Ma a pietizmus megbélyegzést jelent; a világtól elforduló emberekre mondják, hogy pietisták. Olyanokra, akiknek a belső béke, illetve az a céljuk, hogy másokat Istenhez vezessenek, de úgy, hogy közben a társadalommal nem foglalkoznak. Az első pietisták azonban nem ilyenek voltak, hanem megtartották az egyensúlyt az egyén és a társadalom között. Spener, a pietizmus atyja szerint „aliquid analogon seculo reformationis”, vagyis „a pietizmus reformáció a reformáció után”, amelyben a hit átélése a lényeg. Ez a reformhullám érződött országunkban is, amikor a magyar pietisták meg akarták újítani egyházukat, és elkezdték a kátéra tanítani a gyermekeket. A 18. század végére a pietista hatásra elinduló konfirmáció túllépett a pietizmus és a felekezetek keretein, és bár kezdetben sokszínű volt az oktatás, mára egységesedett.

A múzeum szeretettel várja az érdeklődőket, akik sok hasznos információval gazdagodhatnak a tárlatvezetéssel is egybekötött múzeumlátogatás során. Az időszaki kiállítás október közepéig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10–18 óráig.

Fitos Mónika