Keresztutak

Hogyan vélekedtek maguk a résztvevők az ökumenéről? Hogyan értékelték az egész napos kecskeméti találkozót? Vittek-e haza indíttatást, bátorítást? Álljon itt néhány gondolat, amelyet a krónikás a csoportos beszélgetés során, illetve a szünetekben jegyzett le.

–

Matematikus barátom szokta mondani: én olyan sokoldalú vagyok, hogy az már szinte gömb. Hát mi is – ezek a lelkészek így együtt – olyan sokoldalúak vagyunk, hogy az már kör.

–

A vegyes házasságokban gyakran okoz lelkiismereti problémát, hogy melyik felekezet templomába járjon a házaspár, és a békesség kedvéért sokszor mindkét templomot elkerülik. Amióta mi, lelkészek példát mutatunk, sokan megbátorodtak, és együtt mennek istentiszteletre – egyszer az egyik, másszor a másik gyülekezetbe.

–

Az áldásokat, amelyeket együtt nyerünk, saját gyülekezetünkben kamatoztatjuk.

–

Gyermekem súlyos betegségekor sokat jelentett számomra, hogy a lelkésztársak és gyülekezeteik imádkoztak értünk.

–

Sokszor az a baj, hogy nem hallgatjuk meg a másikat, a másik közösséget, s nem tudjuk igazán, hogyan gondolkodik, hogyan érez. Pedig kincs lehet az, hogy másként fogjuk fel ugyanazt a krisztusi indítást.

–

Elsősorban azt viszem haza, hogy az ökumené nem azt jeleni, hogy jó emberek vannak együtt, hanem hogy Krisztus van jelen közöttünk.

–

Nálunk még nincs lelkészkör, de dolgozunk rajta. Azért is jöttem, hogy tapasztalatokat szerezzek. Azt próbálom megkeresni, hogy szolgálatom során mely pontokon tudom személyessé tenni az ökumenét.

–

Ilyenkor az előítéletek dőlnek le – először a saját gyülekezetünkben. Akkor tudunk továbblépni más közösségek felé, ha mi magunk is megerősödünk. Vannak ugyan még hiányosságok, és erről sajnos részben én is tehetek. De láttam ma jó példákat, és ez engem is buzdít.

H. E.