Kultúrkörök

Ritka élményben lehet része a művészet barátainak ez év július végéig a Budavári Palotában. Munkácsy Mihálynak, a magyar festészet kivételes tehetségű alakjának száztizenöt – magán- és közgyűjteményekben őrzött – alkotását láthatja a közönség. A tárlaton sok olyan mű is szerepel, amely hazánkban eddig soha nem, illetve nagyon régen volt kiállítva.

A több mint száz festmény mellett bemutatott grafikai művek, írásos dokumentumok és Munkácsy-ereklyék új Munkácsy-kép kialakítását is lehetővé teszik. Ha lehet, egy kicsit még közelebb hozzák, még inkább hazahozzák a művészt, aki ifjúkorától mind a mai napig a magyar művészet világszerte legismertebb képviselője, bár alkotóéveit majdnem teljes egészében Párizsban töltötte, és művei jelentős része külföldre került. Huszonöt esztendős korában festette meg ifjúkori fő művét, a Siralomházat, amely akkora összegért kelt el, amilyenről álmodni sem mert volna. A '80-as években a művész az amerikai műgyűjtők körében olyan népszerűségnek örvendett, hogy Párizsban már a „festőállványáról” megvették szalonképeit.

A felbecsülhetetlen értéket bemutató kiállítás látogatóinak elöljáróban azonban azt is el kell mondani – nem ünneprontásként, inkább a művész emberi értékeinek, hitének, a szépért, az igazért, a valóságért és nem utolsósorban a tudásért folytatott küzdelmének a megértéséért, kiemeléséért –, hogy milyen rögös út vezetett rendkívüli tehetségének ehhez a csodálatos kibontakozásához…

A hatéves korában árvaságra jutott gyermek rokoni kegyelemkenyéren élve kezdte az elemi iskolát, majd hamarosan asztalosinasként, nehéz munka mellett kezdett rajzolgatni. Rossz ellátás, rossz lakásviszonyok, hajnali kelés, tíz-tizenkét órányi munka sokszor dermesztő hidegben; amint később írja, „…gyermekkoromból csak félelemre és szomorúságra emlékezem vissza”. Mindezt hosszan tartó betegség követte, és csak mindezek után talált el a festészethez. Szamossy Elektől tanulta a festőmesterséget, aki a képzés fontos elemének tartotta a másolást is. Ilyen alapismeretekkel, vázlatkönyvével és Szamossy ajánlásával érkezett 1863-ban Pestre, hogy a neves tájképfestő, Ligeti Antal pártfogását kérje. Másik pártfogója Than Mór volt, aki az életképfestészetet ajánlotta számára. Így kezdődött a művész pályája. Tanulás, munka, majd utazás; Bécs, Düsseldorf, Párizs…

Az 1867-ben megalakult magyar minisztérium közoktatási minisztere, Eötvös József az első képzőművészeti ösztöndíjat neki utalta ki. Munkácsy a nagy pénzösszeggel a párizsi világkiállításra utazott; nem hiába, mert elnyerte a kiállítás egyik aranyérmét. Ezután egymást követték a kiállítások; művei elismerést arattak, megnyílt előtte a világhír felé vezető út. Egyre nagyobb számban készültek képei megrendelésre – főképpen szalonképek, virágcsendéletek, portrék. Közben vallásos témájú, hatalmas festményein, világsikert arató alkotásain dolgozott (Krisztus Pilátus előtt, Golgota), illetve jellemábrázoló művészetének drámai erejű műveit alkotta (Krisztus a keresztfán).

A Munkácsy a nagyvilágban című időszaki kiállítás – mely a Magyar Nemzeti Galéria és a Pannon GSM tízéves együttműködése révén jött létre – lehetővé teszi, hogy a művész külföldön és itthon, magán- és közgyűjteményekben őrzött alkotásait is megismerje a nagyközönség. A változatosság, az eddig kevésbé ismert művek sokszínűsége még inkább rámutat Munkácsy művészetének titkára: egyéni stílus, fáradhatatlan kísérletezés, mindenkitől a számára leglényegesebb ismeretek elsajátítása, eredeti témakeresés, változatosság, bámulatos jellemábrázoló képesség. Mindezt örömmel átadta az őt párizsi palotájában mind gyakrabban felkereső hazai tehetségeknek, fiatalabb honfitársainak – tanácsait pénzzel s a fiatal tehetségek oktatását évente segítő Munkácsy-díjjal is megtetézve.

Ilyen sok mindenre emlékeztet a budai Várban látható kiállítás, mely Bakó Zsuzsanna és Boros Judit rendezésében jól megtalálja az összhangot az ismert és a most először bemutatott Munkácsy-művek között. A tárlat július 31-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában, a Budavári Palota C épületében.

Schelken Pálma