Élő víz
Valóban
Húsvétvasárnap a lelkész ezzel a mondattal kezdte az oltári szolgálatot: „Krisztus feltámadott, valóban feltámadott!” Első hallásra semmi szokatlan nincs ebben a megállapításban. A „valóban” szónál mégis felkaptam a fejem, s ez a nyomatékosító szó önálló életet kezdett élni bennem.
„Valóban.” Akkor ez egészen biztos, megfelel a valóságnak – eszméltem rá arra a tényre, amely hívő életünk legfontosabb és egyben legcsodálatosabb alapigazsága. Ez a kis szócska még fényesebbé és nagyszerűbbé tette számomra az idei húsvétot. Kint borús, szürke az égbolt, de ez sem tudja elhomályosítani Krisztus feltámadásának fényét, mely ezen a reggelen megvigasztalt, megerősített.
Sok mindent nem hiszünk el, mindennapi életünk tele van kételyekkel, s bizonyos állításokat kétkedve fogadunk: „Valóban? Hihetetlen! Ezt nem hiszem el. Ez nem lehet igaz!”
A természettudományokkal foglalkozó emberek sok-sok megfigyelés, kísérletezés után is csak nagy sokára merik határozottan állítani: „Ez valóban igaz, megbizonyosodtam róla.” A hívő embernek azonban nem kell kísérleteket végeznie – „csak” hinnie kell. Valóban hinnie kell! Jn 11,25–26-ban olvashatjuk Jézus szavait: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” Hiszed-e ezt? Valóban?
Csaba Piroska