Keresztutak

Az Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) éves közgyűlésén, a református Ráday Kollégium dísztermében nemcsak szavakban, hanem élő valóságként is jelen volt az ökumené április 8-án, péntek délután. A nap szomorú aktualitása – II. János Pál pápa temetése – ugyanis Rómára irányította gyakorlatilag az egész világ figyelmét. A közgyűlés résztvevői imádságban és méltató szavakkal is megemlékeztek a pápa életéről, szolgálatáról, az egyházak egymáshoz való közeledése érdekében főpásztorként végzett tevékenységéről.

Az ügyintéző tanácskozás előtti nyitóáhítatában dr. Szabó István református püspök 1Thessz 3,8–13 alapján hirdette az igét. Rámutatott: mindannyian tapasztaljuk, hogy nincs egység a keresztények között. Ám Krisztusra tekintve hisszük és valljuk: nem lehetetlen az egység! Hiszen „az egyházak nincsenek a történelem ódiuma alá rekesztve”, tehát ennek nem „szükségszerű” így lennie! A megélt ökumené számos példája – a vegyes házasságok, a teológiai párbeszédek, a hívek egymással való közössége – biztató jel. A püspök a gyász óráiban, II. János Pál pápát méltatva így fogalmazott: a pápa a megélt ökumenét gyakorolta élete folyamán, és nyitva hagyta a közeledés kapuit.

Az áhítatot követően került sor dr. Tóth Károly nyugalmazott református püspöknek, az ÖTK elnökének az éves beszámolójára. Az elnök sorra vette a 2004. esztendő „joggal történelminek nevezhető” eseményeit. Mint fogalmazott, a nagyvilágban – és természetesen hazánkban is – mind-mind kérdésfelvető kihívásokként peregnek a történések a szemünk láttára: az egyházak, a keresztények számára ezek lehetőséget adnak a tanúságtételre, a válaszadásra. Az összetorlódott események közötti eligazodás iránytűje szinte követhetetlen mozgást mutat. Az elnök beszámolójában átfogó képet adott számos kérdésről: a cunamival kapcsolatban felvetett problémáktól (miért vannak tragédiák, ha Isten jó?) az iraki háborún, a terrorizmuson, a „vallási gyökerűnek” beállított feszültségeken át az ökumené jelen helyzetéig (az Egyházak Világtanácsa 2006-os nagygyűlésének előkészítéséig), illetve a kibővült Európai Unió előtt álló feladatokig és a kettős állampolgárságról szóló népszavazásig jó néhány témáról szólt. Továbbá Tóth Károly is kiemelte a pápának az ökumenikus nyitás érdekében tett erőfeszítéseit. Elnöki jelentését egy szép Luther-idézettel zárta: „Életünk olyan, mint egy hajóút, kapitányunk és oltalmazónk egyedül az Isten!”

Ezután dr. Szentpétery Péter egyetemi docens, az ÖTK titkára nyújtott tájékoztatást a bensheimi (Németország) Felekezettudományi Intézet munkájáról, különös tekintettel az intézet 2005. február 24–25-én 49. alkalommal megrendezett éves ülésére.

Az idei közgyűlés – melyen az evangélikus egyházvezetés részéről Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke is megjelent – főelőadását dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke tartotta A civil társadalmak és az egyházak címmel. A püspök Paul Tillich munkamódszerét alkalmazva a fogalmak definíciójának ismertetésével kezdte előadását, hogy ki-ki ugyanazt értse „egyházon” és „civil társadalmon”. Történelmi kontextusba állítva érdekes összefüggéseket és ellentmondásokat fedezhetünk fel, miközben az uniós alkotmány által kiemelt dialóguspartnernek nevezett egyházaknak a pluralista társadalomban és a vallási pluralizmusban betöltött szerepét vizsgáljuk – fejtette ki. Kikerülhetetlen kihívás például az egyházak számára az, hogy miként tekintsenek a korra jellemző „vallásos piacra”. Nem kevéssé lényeges annak mérlegelése, hogy a hazai megközelítés – milyen kérdésekbe meddig szólhat bele az egyház a templom falain kívül? –, valamint az egyházak felé irányuló óriási elvárások milyen cselekvésre ösztönöznek. „A civil társadalomban vállalt szerepünket az fogja meghatározni, hogy mennyire vesszük komolyan magunkat” – fogalmazott a püspök. Az egyházat – hangsúlyozta továbbá Bölcskei Gusztáv – nem emberek akarata, hanem Isten megszólító igéje teremtette. Jelentősége, szerepe, szolgálata ezért mindig önmagán túlmutató lesz.

Az ÖTK közgyűlése a kialakult rend szerint ez évben is kötetlen, testvéri eszmecserével, szeretetvendégséggel zárult.

Kőháti Dorottya