Kultúrkörök

Immár tizenöt esztendős múltra tekint vissza a németországi, treuchtlingeni reáliskola magyarországi testvérkapcsolata. Annak idején a német intézmény vezetőinek „kellett” eldönteniük, hogy egy fővárosi vagy egy vidéki magyar iskolával létesítenek-e kapcsolatot. Választásuk a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumra esett.

– Az első találkozó alkalmával mi utaztunk Bonyhádra, majd negyed évvel később a magyar fiatalok látogattak el hozzánk – emlékszik vissza a kezdetekre Ulrike Rauscher, aki az évek során a kapcsolattartás motorjává vált. – Elsősorban a diákok közötti kapcsolatfelvételt, kapcsolattartást vagyunk hivatva elősegíteni, de időközben természetesen barátságok alakultak ki a pedagógusok között is.

– A magyar gyerekek számára nagyon jó lehetőség ez a partnerség a nyelvgyakorlásra. Önök is tanulnak esetleg magyarul?

– Néhány szót megtanultunk, de – mi tagadás – a magyar nyelv meglehetősen nehéz. Sajnos Németországban nem nagyon volna lehetőségünk magyarul beszélni, míg a bonyhádi gyerekek nagyszülei közül többen is beszélnek németül.

– Erre a mostani, tíznapos magyarországi látogatásra tizenhat fiatallal jöttünk – veszi át a szót Felix Birnthaler tanár. – A mi diákjaink itt Bonyhádon bemennek a német-, az angol-, a testnevelés-, az ének- és az informatikaórákra. Igen színes programot állítottak össze számunkra a bonyhádi kollégák. A város megismerésére kitaláltak egy játékot, a Német Házban néptáncot tanultunk, megismerkedtünk a fazekassággal, a bonyhádi cipőgyártással és a zománcgyárral. Volt sportdélután és Zorán-koncert. De kirándultunk távolabbra is: megnéztük Pécs és Budapest nevezetességeit, valamint a zengővárkonyi Tojásmúzeumot. S míg a gyerekek az őket fogadó családokkal kirándultak, addig bennünket a kollégák elvittek Kalocsára és Hajósra.

– Hogyan talál egymásra a befogadó család és a „cserediák”?

– A bonyhádi 8–9. évfolyamosok írnak magukról egy fényképes bemutatkozó levelet, ennek alapján választanak maguknak „párt” a németek. A bonyhádiak az őket kiválasztó családnál alszanak, majd a vendéglátó diákot fogadják. Hazatérve magyar estet tartunk a szülőknek – élménybeszámolóval, filmvetítéssel, ételreceptekkel, pogácsával, borral. Ilyenkor meghívjuk a következő évben várhatóan utazó gyerekek szüleit is. Jómagam tanúja voltam a bonyhádi gimnázium fejlődésének, és azt is elmondhatom, hogy a kollégák évről évre szívesen fogadnak bennünket, s a diákok is nagyon vendégszeretőek – mondja mosolyogva Ulrike.

Szöveg és fotók: Máté Réka