Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 16 - A Messiás Szegeden

Kultúrkörök

A Messiás Szegeden

Egy nagy zeneszerző nagy műve a világ legnagyobb eseményéről – így foglalhatnánk össze a Szegedi Kamarazenekar és a Vaszy Viktor Kamarakórus legutóbbi hangversenyét. A szeged-rókusi római katolikus templomban Händel Messiás című művét mutatták be április 6-án.

Georg Friedrich Händel 1741-ben mindössze huszonnégy nap alatt írta meg legnépszerűbb oratóriumát. A művet a következő év húsvétján ismerhette meg a közönség. A teljes alkotás – a választott tempótól függően – körülbelül százhatvan perc hosszú, de már a zeneszerző életében is úgy játszották, hogy egyes tételeket kihagytak belőle vagy megváltoztattak; ezt a gyakorlatot követték a későbbi korok előadói is.

A szegedi koncert időzítése tökéletes volt. Még a fülünkben zeng a húsvéti halleluja, szívünkben hordozzuk az ugyancsak Händel dallamára írt éneket: „Győzelmet vettél…” (EÉ 388) Itt az idő hát, hogy visszatekintsünk, folyamatában lássuk Krisztus földi működését. Ehhez pedig segítséget nyújt a Messiás.

A mű szövegét Charles Jennens szerkesztette. Minden tétel egy-egy igeszakaszt énekel meg. A szöveg összeállítójának teológiai műveltségét bizonyítja, hogy nem az evangélisták által lineárisan elbeszélt történetet másolta le. Ézsaiás, Zakariás és Malakiás próféciáira és a zsoltárversekre épít, majd ezekhez kapcsol újszövetségi igéket, elsősorban Pál apostoltól és a Jelenések könyvéből. Ezeknek a „zenélő igés lapoknak” a füzére alakítja ki a teljes képet Krisztusról. A darab hallgatása során egyértelművé válik, hogy Krisztus a megtestesült Ige, Isten emberré lett ígérete. Az angol nyelvű mű megértését segítette, hogy a templomot megtöltő hallgatók kézhez kapták a Messiás teljes szövegét Károli Gáspár fordításában.

Az éneklő igehirdetők a szegedi koncerten Somogyvári Tímea Zita (szoprán), Csapó József (férfialt), Szerenkován János (tenor) és Altorjay Tamás (basszus) voltak. A kamaraegyüttest és a kórust Gyüdi Sándor dirigálta. Bár a gótikus templom akusztikája elsősorban nem a szólóénekesek, hanem a zenekar hangjának kedvezett, a közönség ismét szembesülhetett Isten mérhetetlen szeretetével. Ahogyan a mű legismertebb kórustételében felcsendül: „Aleluja! Mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.” (Jel 19,6; Károli-fordítás)

L. J. Cs.